Mihez kezdjek? Apám ki akar rakni a házból!
A történet az, hogy 2 hónapja nincsen munkám. 20 éves vagyok, csak érettségim van, magyarul nem értek semmihez. Rengeteg helyre adtam be önéletrajzot, de kisvárosban élünk, ráadásul Szabolcs megyében, és korlátozottak a munkalehetőségek egy magamfajtának. A "közeli" (40 km) megyeszékhelyre is küldtem be önéletrajzot, illetve egy szintén hasonló távra levő nagyobb városba is, azzal a feltétellel, hogy csak akkor tudom elvállalni ott a munkát, ha a cég állja a bejárási költséget. Sajnos folyton elutasítanak mindenhonnan, ha nem épp a végzettségemmel van bajuk, akkor a tapasztalatom hiányával. Apám tegnap kijelentette, hogy nem fog eltartani, a májusi hónapom van elhelyezkedni, ha nem sikerül, mehetek ahova akarok. A párom felajánlotta, hogy költözzek hozzá, de én egyszer már megjártam az ilyet egy exemmel, és nem akarok még egyszer abban a cipőben járni, mint akkor, amikor is a fejemhez vágta, hogy ő tart el engem. Így azt mondtam a jelenlegi páromnak, hogy nem megyek a nyakára, ne tartson engem el, főleg hogy az édesanyja is ott él és nem biztos, hogy túlságosan örülne nekem ott, ráadásul még a közösbe sincsen miből beadnom. A párom és apám nincsenek jóban, nem szívesen jár ide a párom, így ha találnék egy viszonylag normálisnak mondható munkát (kb. 100 ezer ft fizetéssel) akkor én elmennék albérletbe. De egyszerűen hiába próbálkozom, semmi, max olyan hely van, ahol dolgoztatnak napi 14-15 órában havi 70-80 ezerért, oda meg épeszű ember teljesen jogos, ha nem kívánkozik menni. És apám ezt nem érti meg, hogy fizikailag sem vagyok alkalmas egy ilyen munkára, plusz hülye sem vagyok. Szeretnék vagyis már csak szerettem volna tanulni is munka mellett.
Külföldre lenne lehetőségem menni, ugyanis ismerős van, de ő is a párjával egy szobában lakik, nekem meg nincsen annyi félretett pénzem (több százezrek), hogy az első fizetésig éljek is valamiből, meg az eddigi legnormálisabb kapcsolatomat sem szeretném tönkretenni azzal, hogy itt hagyom a párom.
Egy szó mint száz, nem tudom, mihez kezdjek. Hiába magyarázom, hogy a munkahely keresése nem csak rajtam múlik, miután jelentkeztem, onnantól kezdve semmit nem tudok csinálni többet, apám nem érti meg. Egy hónapom van, és sehova sem tudok majd menni, plusz pénzem és munkám sincsen.
Mit tehetnék ilyen esetben? Jogilag kirakhat-e a "saját" házából? (fele-fele tulajdonban vannak anyámmal).
Szerelmet is 4 év terror után, amikor már azt hittem minden kötél szakad :)
De akkor is, hogy mondhat ilyet egy szülő? És ha leesik a lábáról, nem én leszek az akire számíthat? De ő mit tesz? Elüldöz...
Tudod vannak helyzetek amikor az ember nem válogat.
Nyafogsz, hogy apád ki akar tenni az utcára, nincs pénzed, nem vesznek fel sehová. De ki is jelented, hogy
"nem vagyok én hülye gyerek, hogy elmenjek 80 ezer forintért 14 órázni..
Pedig ha annyira változtatni akarnál, ha annyira szeretnéd, hogy juss egyről a kettőre akkor nem jönnél ilyen lusta kifogással.
Igen, sokan elmennek 80 ezerért is dolgozni, mert ez is több a semminél, és legalább lesz mit írni az önéletrajzba, és lesz valamiből gyakorlatod. De nyilván könnyebb nyafogni, más nyakán élősködni..
De figyelj... Elkoltozol a parodhoz, dolgozol 14 orat, megkered hogy segitsen neked masik helyet talalni.. Igy a szulei latjak, hogy nem luftolni akarsz.
Szoval, mikozben keveset keresel, akkor is lehet elorebb jutni. Nem egyszeru, termeszetesen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!