Eltört a lábam. Fekvőbetegként ki segített Nektek?
Nem szoktam betegeskedni, sőt még betegen sem hagytam el soha magamat, de most egy utcai baleset miatt eltört a lábam, és még fekvőgipsz van rajtam. Két felnőtt gyerekem van, akik már külön élnek. A 22 éves lányunk egyetemista, akinek mindenben segítünk,és az albérletét mi fizetjük, a fiunk 28 évesen külön él. A férjem próbál nekem mindenben segíteni, de nagyon nehezen bírja. Én úgy gondoltam volna, hogy ilyenkor az a természetes, ha a gyerekeink is besegítenek valamiben. Korábban el sem tudtam képzelni, hogy fekvőbetegként, milyen apró dolgok is nehézséget okozhatnak. Nem gondolok itt nagy segítségekre, csak pld arra, hogy behoznak valamit (kaja, ital) nekem az ágyba, vagy leszedik a ruhákat, bevásárolnak, stb. Hát: a lányom „nem ér rá”, meg különben sem érti, hogy „mi a baj”?
Minden rászorulót csak sajnálni tudok, aki ki van szolgáltatva… Remélem, ez az időszakom hamar véget ér, de bele sem merek gondolni, mi lesz majd, ha még nagyobb baj ér, és ki leszek szolgáltatva. Szerintetek én vagyok „önző” vagy a gyerekeimmel, illetve a hozzáállásukkal van a baj? Nektek ki segített a mindennapi teendőkben, amikor ágyhoz voltatok kötve?
3. oldalnál már úgy felment a vérnyomásom, hogy nem olvastam tovább.
Emberek, tényleg, komolyan ilyen szinten csak egymás mellett élünk??? Ennyire le vannak fosva még a szüleitek is??? A pofámról égne le a bőr fénysebességgel, ha nem ajánlanám fel ÖNKÉNT, hogy segítek, ha nem mennék el, pláne pesten belül azért legalább 2 naponta, hogy a SZÜLEIMNEK segítsek, akikre bármikor én is számíthattam!
Hát komolyan, eszem megáll...
Kérdező, én kicsit lejjebb venném a pénzcsapot, és megmondanám, h sorry, de kell fizetnünk valakinek, hogy segítsen a napi dolgokban, így most sajnos az ő támogatásukra kevesebb jut.
De most komolyan, tényleg ITT TARTUNK??
42: én fizetés nélkülin voltan hónapokig, mert a haldokló apósom ápoltam.
Ennek ellenére úgy gondolom, a törött láb nem az a kategória, amivel ellátásra szorul valaki (nekem is volt törve és ápolónő vagyok).
A házimunkát meg tudja oldani a férj.
Nem szép, hogy a gyerekek nem mennek, nem érdeklődnek, ez tény. De akkor ne azzal jöjjön a kérdező, hogy nem viszik ágyba a vizet, mert arra semmi szüksége.
Google: kétkedő nevű felhasználó kérdése
Aztán olvasgassatok...
http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__kamasz..
Kerdezo de most oszinten, mit vartal? Mar tinikent is a fejedre nottek,es hat a neveltetesuk miatt nem valtak azota sem normalissa...
Megértem a kérdezőt. Pár hétre én is "életképtelen" letten egy műtét miatt. Nagyon rossz érzés, mikor még egy pohár vízért sem tudok kimenni, vagy önállóan felkelni az ágyból.
Nálunk szerencsére mindenki jelentkezett, hogy segít, férjem, anyukám, anyósom és más rokonok is. Ránk is fért a segítség, mert a gyerekek még kicsik, és ők is megbetegedtek, aztán elkapta a férjem is.
Megértem, hogy a kérdező várna valamiféle segítséget a gyerekeitől. Ez szerintem is alap. Mi úgy neveljük a gyerekeket, hogy ha valaki beteg, akkor ápolni kell, pl. tök jó érzés, amikor a kisfiam hoz be egy pohár teát, vagy rajzol valamit, hogy gyorsabban gyógyuljak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!