Ha kidobott, nem segített, hátat fordított, abortuszt akart, köszöntsem fel anyáknapján?
valahol jót akart, de mivel az nem sikerült, inkább megtagadott.
felnevelt, taníttatott, de mivel egyik munkahelyről be, másikról ki járkáltam, folyamatos aggódás, hogy megint nincs, egy idő múlva kitett az utcára, amit a mai napig helyesel.
szerette volna, ha normális párom/családom lesz, ehelyett terhesen elhagytak, ő az abortuszt szorgalmazta, emellett mindenkinek pletykálva rólam, mindenkivel kinézetett, hogy őt értsék meg.
életem első gyermeke, teljesen egyedül, sem lelkileg, sem tanáccsal nem segít, ami valahol természetes lenne pedig anya-lánya között.
Fél hogy segítenie kellene és nem akar.
Bármikor kerestem, nyitottam felé, egyből azzal jött, hogy van meg van fázva, vagy nem ér rá...
De azt hallom viszont készített össze babaholmit(gondolom saját maga miatt, hogy őt ne nézzék ki, hogy így lesz*r)de emellett nem győzi erősíteni a tudatot, hogy haragszik, tehát továbbra is a hátát lássam.
Felköszönteném, szívesen, de pont "anyák" napján?
válasza: válasza:Meselnel kicsit a hatterrol? Magatokrol?
Mert nekem ez nagyon ugy tunik, h anyukadnak igaza van. Irtad, h felnevelt, tanittatott, aggodott. Szoval biztosan erdekli, h mi van veled.
Azt is irtad, elejtett fel mondatban, h most sincs melod... Kisarkositva arra, h o abortuszt akar... Nem lehet, h csak meg akar ovni egy tevedestol? Mert hiszen a semmire hova szulnel? Hol laksz? Mibol elsz?
Ezert kertem tobb infot, mert ennyibol nem lehet eldonteni ezt.
válasza: válasza:"Meselnel kicsit a hatterrol? Magatokrol?
Mert nekem ez nagyon ugy tunik, h anyukadnak igaza van."
nem akarok mesélni a háttérről, nem akarok magyarázkodni, nagyon is alapos, megfontolt döntés volt a baba a részemről. felnőtt nő vagyok, nem egy tini, akit felcsináltak. mindenkinek meg van a saját életútja. másokból minisztert akarnak mégis egy hegesztő lesz.
az, hogy anyum igazát látod, az azért van, mert én próbálom anyát megérteni. nem pedig azért, mert belelátsz bármibe. anya viszont nem próbál engem megérteni, csak kudarcot lát bennem, ennyi.
ha nem családban nőttem volna fel, lehet nem is aggasztana a kérdés.
ő volt az első akivel közöltem (a párom után) hogy baba lesz, és azt is ő tudta meg elsőként, hogy milyen nemű.
Ő volt az első az életemben. nagyon függtem tőle, valszínű mert magának nevelt, nem az életre.
de ezt megint nem akarom elemezni.
ha nem köszöntöm, az olyan lenne mintha én tenném fel az i-re a pontot, mintha én fordulnék el.
csakhogy bennem még az is van, hogy így, hogy 9 hónapon át lesz*rt, legszívesebben a gyereket sem mutatnám meg, és szintén csak a fájdalomtól félve, ahogy ma is.
most is nyugalomra van szükségem, nem érzelmi zaklatásra és pláne nem akarok a kisbabám mellett rosszalló tekintetet látni, vagy utána a pletykálkodásáról hallani.ki leszek merülve, egy baba nem egyszerű csak úgy hazavinni mint egy macskát.
nekem szeretetre van szükségem, ő eltaszít, ennek ellenére írnom kellene, meg hívnom kellene?
válasza:Szerintem köszöntsd fel. Ne miatta, magad miatt. Ezzel megköszönöd a szép dolgokat, hogy nevelt, hogy a lányaként kezelt. Ne azon agyalj, amit rosszul csinált/csinál még most is. A megbocsájtás neked a legjobb. Nem önzésből, csak szerintem rossz dolog haragot cipelni, főleg olyan dolog miatt, amin nem tudsz változtatni. Lehet, hogy későbbiekben változtatni fog édesanyád, nem tudhatod.
Most viszont van egy babád, akit szeretned kell teljes szívedből, és későbbiekben is sokat tűrni, és megbocsájtani, mert ilyen, ha emberekkel élsz.
ez kedves és szép :)
igen én is láttam, hogy az életben olyan dolgokat megbocsátana egymásnak az emberek, hogy ki vagyok akadva (p ha otthagyják az esküvőn, vagy megcsalásokat, meg sorolhatnám) miközben én meg egész életemben nem tudom elfelejteni, de nem mutatom ki, csak belül emészt és egyszerűen kerülöm az ilyet.
anyát ahogy látom ez az egész kidobásdi, elutasításdi nagyon nagyon régen kezdődött, és akármikor beszéltem vele, ahogy az emberekről is beszél tele utálattal másokról, nagy szavakat használ pl munkatársról "hazudik, lop" és sokszor is mondtam neki, hogy nem gyűlölettel kell gondolkodni másokról, és ha te is ezt kapod az élettől, akkor ne is csodálkozz (másik munkatársa neki támadt, már a főnökséget is be kellett vonni)
de láttam hogy soha meg sem érti mit mondok. csak szajkózta tovább, hogy de az a munkatárs ártott neki és nem látja az összefüggést, abban amit mondok.
és szóval évről évre keseredettebb ember, évről évre még több aljas gondolatai vannak és rossz indulata.
én nagyon sokszor beszéltem vele erről, róla az életéről, de semmit semmit nem ért(vagy nem hisz nekem).
pl ezt az egyszerűt: ha szemét vagy valakivel, mástól te is visszakapod. aki szeretetet ad, az másoktól ugyan, de azt is kap vissza.
szóval én lassan végignézem ahogy a kedves lányból (a régi képeken apával ártatlan fiatal szépség)egy házsártos öregasszony lesz .
de rendben, az én lelkem miatt felköszöntöm. úgy távolról. küldök virágot postán.
válasza:igen, én is ezt javasolnám, hogy képeslappal köszöntsd fel, az nem zaklat fel téged, mégis tettél valamit.
Szerintem idősebb nők között viszonylag sok az ilyen, aki csak a rosszat látja másokban, talán a kommunizmus maradványa ez.
Nem tudom, hogy írhatja valamelyik hozzászóló arra, amit te írtál, hogy az anyukádnak van igaza, meg hogy te nem teljesítetted,amit ő elképzelt. Jobb esetben felnőtt ember nem a szülei által elképzelt életet éli :D
Még jó, hogy te döntesz a saját gyereked életéről, és nem valaki más.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!