Eltört a lábam. Fekvőbetegként ki segített Nektek?
Nem szoktam betegeskedni, sőt még betegen sem hagytam el soha magamat, de most egy utcai baleset miatt eltört a lábam, és még fekvőgipsz van rajtam. Két felnőtt gyerekem van, akik már külön élnek. A 22 éves lányunk egyetemista, akinek mindenben segítünk,és az albérletét mi fizetjük, a fiunk 28 évesen külön él. A férjem próbál nekem mindenben segíteni, de nagyon nehezen bírja. Én úgy gondoltam volna, hogy ilyenkor az a természetes, ha a gyerekeink is besegítenek valamiben. Korábban el sem tudtam képzelni, hogy fekvőbetegként, milyen apró dolgok is nehézséget okozhatnak. Nem gondolok itt nagy segítségekre, csak pld arra, hogy behoznak valamit (kaja, ital) nekem az ágyba, vagy leszedik a ruhákat, bevásárolnak, stb. Hát: a lányom „nem ér rá”, meg különben sem érti, hogy „mi a baj”?
Minden rászorulót csak sajnálni tudok, aki ki van szolgáltatva… Remélem, ez az időszakom hamar véget ér, de bele sem merek gondolni, mi lesz majd, ha még nagyobb baj ér, és ki leszek szolgáltatva. Szerintetek én vagyok „önző” vagy a gyerekeimmel, illetve a hozzáállásukkal van a baj? Nektek ki segített a mindennapi teendőkben, amikor ágyhoz voltatok kötve?
nekem is volt fekvőgipszem. minimálisan azért lehet mozogni, pl járókeretet kölcsön kérni olyantól akinek több is van, esetleg már nem használja őket.
de teljesen megértelek, hogy rosszul esik,hogy nem segítenek a gyerekeid. főleg, a 22 éves. arra jók vagytok,hogy fizessétek neki az albérletet , meg segítsetek neki, de ő most nem segítene. én mindenképpen beszélnék vele.
esetleg azt tudom tanácsolni, hogy próbálj online bevásárolni. vannak hiperek és nagyobb boltok ahol lehet élelmiszert is házhoz rendelni. persze ott a szállítási költség, de legalább házhoz hozzák.:)
kajából meg ilyenkor jöhetnek a mirelit cuccok meg a zacskós tészta. nem nehéz megcsinálni, akár a párod is megtudja, akkor is hogyha amúgy nem szokott főzni.
üdítőt pedig tarthatsz az ágyad mellett, akár több palackot is.
egyébként nekem a családom segített amikor el volt törve a lábam. ők hozták be a kaját/innivalót nekem. csak a mosdóig közlekedtem, meg a fürdőszobáig.
mielőbbi gyógyulást!
Én biztos nem a külön élő gyerekeimet kérném meg, hogy csak azért rohangáljanak el hozzám, hogy behozzák az ételt, italt, leszedjék a ruhákat, ha van mellettem valaki, pl. mint melletted a férjed.
Ha viszont nem messze laknak a gyerekek, akkor a bevásárlásra nyugodtan meg lehet kérni őket, ha a férjed is betegeskedik és nehezen tud kimozdulni.
Ha dolgoznak, vagy tanulnak akkor nyilván nem olyan "adjuramisten azonnal" módon, hanem amikor ők is meg tudják oldani. Mondjuk hetente háromszor bevásárolnak amit kell, vagy ilyesmi.
Viszont ha nagyon messze laknának, mondjuk több városnyira, akkor az ilyen kisebb bevásárlásokra inkább megpróbálnék egy szomszédot, vagy közeli ismerőst megkérni, például amikor amúgy is megy boltba.
Mert azért ha nem végszükséglet, a gyerekeim ne jöjjenek már el mit tudom én, Piripócsról, hogy vegyenek nekem egy kiló kenyeret, meg egy liter tejet.
most ezt nem értem....
eltört a lábad, nem halálos beteg vagy, a bevásárlás és a mosás, megterhelő a férjednek? ne röhögtessetek már, máskor gondolom te csinálod meg ezt munka mellett, most ő, tragédia....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!