Elvárható, hogy a nagytesó foglalkozzon a kistesójával, mikor meg se volt kérdezve tőle, hogy szeretne-e kistestvért? 16/L

Kedves 78%-os, szerintem úgy vitatkoztok itt el "de igen, de nem" módra, hogy közben nem értitek a kérdés lényegét, azt a vastag betűs összetett mondatot ott legfelül... legalábbis minden reakciótok az első tagmondatról szól, nem az egész kérdő mondatról...

"Elvárható, hogy a nagytesó foglalkozzon a kistesójával, _mikor meg se volt kérdezve tőle, hogy szeretne-e kistestvért_?"

Márpedig szerintem is ez a nagy kettő, amit a Kérdező felvetett itt. Ha emberszámba vettek a családtervezésben és kikérték a véleményem, akkor az valóban az én családom, és természetesen részt vállalok a feladatokban. Ha nem, akkor viszont láthatóan közöm sincs a szülők "családi dolgaikhoz", oldják meg, ahogy akarják vagy tudják, kéz megmos.

Olyant nem játszunk, hogy valaminek az eldöntésében szavam sincs, de az érte való felelősségvállalásban meg vegyek részt.

Én egyke vagyok ugyan, de a nálam hét évvel fiatalabb unokatesómat rendszeresen rám bízták, amikor kicsik voltunk, "már nagylány vagy" címszó alatt, amikor dackorszakban volt... Alapjáraton lövésem nem volt, mit kell kezdeni a gyerekekkel, utáltam is őket, plusz unokatesóm elég erőszakos tudott lenni, mai napig bennem van a családi találkozók ébresztette horror. :D Ma már, hogy nagylány és nem kell rá vigyázni, jó a viszonyunk, de ez elsősorban annak köszönhető, hogy ritkán találkoztunk. Valószínűleg ha minden nap kellett volna pesztrálnom, gyűlölném.

Szóval ezzel csak azt akarom mondani, hogy kényszeríteni a nagytesót sosem szerencsés, mert csak elrontja a viszonyukat. Amiért azért elég kár lenne.

Valószínű, hogy ha kölcsönös tiszteletben lennénk a szüleimmel (tehát ők is elfogadnak engem, törődnek velem, és nem néznek ingyen pesztonkának), felajánlanám, hogy néha hosszabb időre vigyázok a picire, vagy hogy felügyelem addig, amíg leugranak a kisboltba, de az, hogy mondjuk minden második nap órára elmennek otthonról, már nem lenne oké. Érdemes abba is belegondolnia a szülőknek, hogy a kérdező 2 év múlva már valószínűleg nem lesz otthon, és más alternatívát is kell találni.

Amúgy meg azoknak, akik szerint a gyerek bőven ráér, elmondanám, hogy egy átlag magyar 16 éves napi 8 órát tölt bent suliban, utána még eljár korrepetálásokra, hogy meglegyen a jobb jegy, nyelvvizsgafelkészítésre, mert kell a felvételihez, önkénteskedni, mert le kell dolgozni az 50 órát, amikor hazaér, olyan 2-3 órát tanul a másnapi számonkérésekre (és azt még meg sem említettem, hogy esetleg él szociális életet vagy van valami hobbija), úgyhogy totálisan megértem, ha egy fárasztó nap után nem akar még pelenkát cserélni, vagy percenként figyelni, hogy ugye a kistesó nem károsította még meg magát.