Elvárható, hogy a nagytesó foglalkozzon a kistesójával, mikor meg se volt kérdezve tőle, hogy szeretne-e kistestvért? 16/L
A szüleim 2 hete bejelentették, hogy kistestvérem lesz. Tudom, szemét vagyok, de nem táncikáltam örömömben; alapból nem szeretem a gyerekeket, irritál a végtelen naívitásuk; de a lényeg, hogy én ezt elfogadtam, hiszen nagyrészven az ő dolguk, hogy akarnak-e még egy családtagot.
Ma délután, még szüleim elmentek moziba, és azt a feladatot adták, hogy mosogassak el, és söpörjek fel. Elmosogattam, de a felsöprésről megfeledkeztem, nem is hallottam, hogy ezt kérték volna-e, gondolom csak odavakkantották az ajtóból, mikor már én nem figyeltem rájuk. Mikor hazaértek, apa kb fél óra múlva kiszúrta, hogy nem söpörtem fel, és mikor kérdőre vont, mondtam, hogy elfelejtettem. Ő így reagálva: "Mi lesz, ha a húgodra kell majd vigyáznod? Elfelejted megetetni? Akkor sem fogsz tudni kibújni a munka alól." "Kicsit" kiakadtam, mert egy-egy alkalommal persze, vigyázhatok rá, de ők is tudják, hogy utálom a gyerekeket, és nem akarok pótszülőt játszani. Maguknak vállaltak gyereket; nem nekem. Szerintetek ez elvárható lenne tőlem?
válasza:A babát úgysem fogják rádbízni, míg baba, mire eléri azt a kort, hogy ők nyugodt szívvel elmennek moziba, míg te vigyázol rá, addigra meg már rég elhúzhatsz otthonról.
Viszont mosogatni, felsöpörni magadtól is illik, nem csak, ha megkérnek rá. Te is ott élsz, nyugodtan kiveheted a részed a tennivalókból.
válasza: válasza:11-es: mivel nem vagyok olyan, mint egy szellemi fogyatékos, nem vagyok akaratos és buta sem, ezért nem tudok válaszolni, nincs "mentségem" a semmire.
Nyilván gyerekként én is ilyen voltam, mint - véleményem szerint - mindegyik. Biztos voltam benne, hogy lesz, aki belém köt, mint mondtam: mi megértjük azokat, akik ködös tekintettel nyáladzanak egy gyerektől, és valamiféle földöntúli csodaként tekintenek a világ legtermészetesebb dolgára: az utódnemzésre & szülésre. Nem érezzük át, de megértjük. Fordítva miért nincs így...? Miért érzi sok ember személyes sértésnek azt, hogy egy vadidegen másik ember nem bírja a kölyköket...? Miért kell belekötni...? Na ezt viszont sosem fogom megérteni.
válasza:Nem baj, ha nem szereted őket. Szíved joga.
Csak életkori sajátosságaikat felhozni ellenük nem vall túl sok gógyira...
válasza:kedves kérdező 16/L
ugy viselkedsz, mintha forditva dajkáltak volna :( :(
normális családban normálisan nevelt gyereknél nem okoz gondot az, ha a nagyobb gyereknek együtt kell lenni a testvérével.
bizonyára a szüleid sem napokra szeretnének majd megkérni, hogy vigyázz a kicsire.
Ahogy irsz, azt hiszem még egy lyukas cipőt sem biznék rád, nem, hogy gyereket :( :(
remélem nem akarsz felnőttként egy gyermeket sem vállalni :( sajnálnám azt a kicsit, aki téged választ anyjául (de addig még te is változhatsz)
és mi az, hogy nem akarok pótszülőt játszani, és utálom a gyerekeket?
de gáz vagy :(
kamaszproblémáid vannak 16 évesen. majd benő a fejed lágya, mint mindenkinek. -bocsáss meg, ha bántó voltam-
#5: Nem volt feltűnő, csak a szüleim nagyon rendmániások.
"Ne várjál ám el semmit. Mert nekik sem kötelező ám Nike cipőt venni, mert a kínaiban is tudsz járni, okostelefont se kötelező venni mert tudsz használni egy nyomógombos vackot is, internetet se kötelező előfizetni de fogadjunk, hogy minden ilyesmid megvan."
Az okostelefonomat diákmunkából fizettem. Alapból is kínais ruhákban járok, meg vagyok velük elégedve. Internet pedig azért van, mert ők is interneteznek, egyébként ritkán ülök oda a géphez. Inkább száljj magadba. De re is szép anya lehetsz, hetente böbbször jársz edzőterembe, a kicsit meg a 15 éves lányod felügyeli, mert te elvárod tőle. Szép.
És igen, irritálnak a gyerekek. Mindenért vinnyognak, a figyelmüket maximum 3 percre lehet lekötni, ha 1 percig nincs mellettük valaki, képesek, hogy megöljék magukat. Természetesen a húgomhiz nem így fogok hozzáállni, de nehogy már az én hibám legyen, hogyha valamit rosszul csinálok. Ígyis stresszes az életem, nem kell még egy mindebért síró gyerek is, akit elég, ha rosszul fogok meg, már el is tört valamilye.
válasza: válasza:gömbcica, nem, nem akarok gyereket felnőttkoromban, de azt hittem, ez nyilvánvaló a kérdésem elolvasása után, de úgy látszik, egyesek ilyen nehéz felfogásúak.
Igen, féltékeny vagyok. A szüleim úgy csinálnak, mintha holnap születne meg, már most megvásárolják neki a vadonatúj babaholmikat, természetesen mindenből a legjobbat, felesleges dolgokat is veszik tucatszámra, anatómiailag kialakított gyereküléseket is vettek, az dgyiket 15(!) kilós gyerekre, hogy "Majd ha megnő!" Már most kb 1000000 Ft-ot költöttek babaholmikra, miközben rám panaszkodnak, hogy milyen sok pénzbe kerülök, mert járok angolra, ami 5000 Ft egy hónapban. Engem 5 hónaposan beraktak bölcsődébe, vele már tervezgetik, hogy anyám itthon marad vele az első 2 évében. Én már 4 évesen egyedül voltam otthon 8 órákra, tudtam, hol a hűtő, és hogy kell bekapcsolni a tévét... jól el voltam. Őrá természetesen "vigyázni" kell, mintha rám vigyáztak volna... mintha rajta akarnák bepótolni, amit az én nevelésemben "elfelejtettek". Még meg sem született, de már annyi pénzt áldoztak rá, mint az én első 5 évemben...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!