Utcán kirabolták a 13 éves fiamat, mit mondjak neki?

azt indig látnia kell, hogy a szüleire táaszkodhat, számíthat, ha arra szüksége van.

ahogy a helyzeted reagálod, amúgy az neki minta is lesz.

ezért is érdeklődnék, hol tartanak a nyomozásban.

ne azt lássa, hogy jaj elvettek tőlünk valami játékot és sírva csak csücsülünk ölbe tett kézzel.

Ahogy már írtam, azt is tutira jól esne neki, ha apukájának köszönhetően az elkövetők példásan meg lennének büntetve.

Jó hogy veszel neki bringát, meg telefont, de az igazi gyógyír az, ha a történetből a végén úgy jön ki, hogy sokkal jobban megsínylik támadói a történetet (rablásért fiatalkorúakat is börtönbe zárnak), mint ő.

"Veszek neki egy új mobilt holnap, meg később kerékpárt, de az érzelmi oldalát nem nagyon erőltetném mert kamaszodik és a kamaszoknak ciki a szülővel lelkizni"

Szerencsétlen gyerek... Mi van, ennyire félsz érzésekről, félelmekről beszélgetni a saját gyerekeddel? Egyszerűen csak arra lenne szükség, hogy ő elmondhassa, hogy mit érzett, hogy ki tudja magából beszélni. Ki lenne alkalmasabb ennek meghallgatására, ha nem a szülő? Ha tudna veled beszélni erről, akkor nem maradna benne kimondatlanul, feldolgozatlanul ez az élmény, de ha nem vagy képes azt elérni, hogy megnyíljon előtted, akkor ne haragudj, de pocsék szülő vagy.

"Hát neked sem volt még kamasz gyereked 100%"

Nem, mert még nem akkora. De kamaszokkal dolgozom, úgyhogy veled ellentétben egynél többhöz is volt már szerencsém. Érdekes, szót értek velük.

A lelkizés nem azt jelenti, hogy taknyod-nyálad összefolyik a bőgéstől.

Csinálsz neki valami kaját, amit szeret, és beszélsz vele. Hogy felnőttnek is trauma, ha kirabolják, normális, hogy megrázta a dolog, megkérdezed, mivel tudnál neki segíteni, hogy biztonságban érezze magát.