Anyukámmal nagyon összeveztem a jegyeim miatt, ezért most nagyon haragszik rám. Azt mondta, hogy 2016-tól nem fogja érdekelni mit csinálok. Mondjuk ezt már többször is mondta. Hogy kérjek tőle bocsánatot? Mit mondjak neki?

Hanyadikos vagy? Mit akarsz kezdeni magaddal? Van már terved a jövőre nézve? Miből vagy a legjobb és miből vagy a lerosszabb tanuló? Mit szeretsz csinálni? Mi a baj a tanulással?

Ezek mind fontos tényezők mielőtt bárki segíteni tudna vagy állást foglalna a vitában. Ha ezekre válaszolsz, szívesen segítek.

Előttem már feltették a fontos kérdéseket. A részletekre tényleg szükség van.

A te oldaladról is értsd meg a dolgot. Ő csak jót akar neked, bizonyára szeret. Lehet ezt mondta, de úgy is fog veled foglalkozni. (bár nem tudok a viszonyotokról) Sokszor emiatt nagyok az elvárások szülő részéről is, amit a gyerek nem feltétlen képes teljesíteni. Tipikus eset: legyen orvos, jogász, ügyvéd, elit iskolák stb. Akár kényszerítik is, holott pl. orvos esetében a vér láttán az ájulás szélén van, esetleg alkalmatlan, mint orvos.

Na egy kicsit elkanyarodtam. Így részletek nélkül egy kicsit tényleg nehezebb segíteni. A hitegetést már eljátszottad, de azt tegyük hozzá, hogy eddig sem volt megoldás a problémára, csak elnapoltad + még lehet kicsit hozzáadott. Viszont, ami tényleg segít, ha valóban javítasz a jegyeiden.

De én nem tudom... ennyire megsértődni csak a jegyei miatt biztos nem tudnék a gyerekemre.

Esetleg próbáld megbeszélni vele, megfelelő szituációban, amikor éppen úgy érzed, hogy most itt van a pillanata, alkalmas. Lehet elég, ha csak némi igyekezetet lát rajtad. Mond el esetleg, hogy nem tudsz tanulni, bár ez így elég gyenge érv, valószínű egyszerűen letudja, mert elvonja a figyelmed a...., semmi más dolgod nincs csak tanulni és stb.

Próbáld érvekkel alátámasztani az állításodat.

Lehet ha a te részedről is jobban elmondanád a dolgokat, megbeszélnétek, akkor ő is máshogy viszonyulna a dolgokhoz.

Mivel nem tudom a részleteket, csak egy jó tanáccsal tudok szolgálni.

Én nem voltam jó tanuló sem az általánosban, sem a középiskolában. A szüleim mindenben támogattak, toltak volna előre, de én nem foglalkoztam a tanulással.

Számomra a legfontosabb a társaság, a fifa, a buli és természetesen a lányok voltak.

Ugyan leérettségiztem, de olyan eredményekkel, hogy a minimumot nem érem el a továbbtanuláshoz.

Most pedig 26 éves fejjel nem egyszer, se nem kétszer megbántam már, hogy akkor nem tanultam!!!

Anyukád nem fog örökké élni, hogy mindent megadjon neked. Eljön majd az idő, amikor saját magadnak kell megteremtened mindazt, amire szükséged lesz.

Hogy a kérdésedre is válaszoljak. Menj oda anyukádhoz és kérj tőle bocsánatot, mondd el neki, hogy szereted. Azt is, hogy nem szeretsz tanulni, de mégis fogsz!

A te érdeked! Anyukád a javadat akarja!

Erről én is sokat vitatkozok a fiammal.

Sorlom....

1. Mi anyukák is sok mindent utálunk, én pl. mosogatni, meg ruhákat hajtogatni, és mégis megcsináljuk.

Sőt, dolgozni se szeretek járni, főleg ha korán kell kelni, és a kutyát se érdekli. Mennyire röhejes lenne, ha reggelente fel kéne hívnia valakinek, hogy addig ba.tasson, amíg végre elindulok dolgozni.

Amíg csak azt teszed meg, amihez kedved van, nagyon gyerek vagy.

Veled nem tudom, mi a helyzet, de az én fiam okos, sőt kiemelkedően jó képességei vannak. Csak baromi lusta. Ezért kapok agybajt, ha hármasokkal állít haza, mert tudom, hogy napi 15-20 perc energiabefektetéssel még akár jeles tanuló is lehetne.

Ez persze az én fiam, ettől te még lehetsz olyan buta, hogy jobbra nem telik. Így van? ;)

Miért érdekelnek a jegyei, ha magának tanul?

Mert egyszer a saját lábára kell állnia. Ezzel a hozzáállással belőled se lesz semmi. Mindenhol, minden munkahelyen el fogják várni, hogy tedd meg a maximumot, hozd ki a legtöbbet, de minimum minden reggel kapd össze magad, és külön kérvény nélkül jelenj meg.

Meg gondolom te is elköltöznél egyszer, és a saját lakásodban is el kell mosogatni, ki kell takarítani, hogy ne egyenek meg a csótányok meg a patkányok.

És amikor az ember gyereke mindenre húzza az orrát, mert nincs kedve, és csak lustul meg játszik, akkor az anyukák látják lelki szemeik előtt, hogy a gyerekük ott ül egy kuka mellett hajléktalanként.

Ülj le és tanulj. Ezzel kérhetsz bocsánatot. Napi +1 óra tanulás is csodákra képes.

Hidd el,ha nem tanulsz, később majd szívni fogsz egy olyan munkahelyen, amit utálsz. Keményen kihasználnak majd. Ha nem tetszik, mehetsz a híd alá, mert nem lesz más választásod.

Én 8.ig tanultam rengeteget, utána jött a középiskola, rossz társaságba keveredtem - Minek tanulni, úgyis kimegyek külföldre, minek tanulni, úgyis szar az ország/a környék. Minek tanulni, úgysem jutok előre, rossz helyre születtem...stb. - aztán szerencsére időben észbekaptam és iskolát,baráti társaságot váltottam. Ennek ellenére érettségi után 4 évig tartott összeszedni annyi pontot , hogy egyetemre mehessek és most állandóan szívok a matekkal, mert anno nem voltam képes napi 20 percet leülni és tanulni.

Persze, nem kötelező egyetemre járni. Lehetsz szakmunkás is. Csak az a gond, hogy ma olyan buták járnak szakmunkásba, akik le fognak húzni maguk közé és suli után mész a sikertelen vesztesek nagy fazékjába, akik egész életükben nélkülözni fognak.

Kivéve, ha otthon leülsz és a szakmádat magadtól mesterszinten kitanulod,bejársz apróért a szakmádat gyakorló vállalkozásokhoz tanulni szorgalomból + beszélsz mellé legalább egy nyelvet. De ezekre egy szakmunkás iskolán belül esélyed sincs, a tanárok is elkönyvelnek lúzernek, aki csak hármas meg kettes.

Nem végeztem olyan régen, hogy erre ne emlékeznék.

Szerintem ne tanulj. Felesleges. Éld az életed. Élj a mának. De mondj le arról, hogy valaha is elég pénzed lesz arra, amit szeretnél és ne irigykedj azokra, akiknek sok pénzük van, mert te döntöttél úgy, hogy más köröket választasz.

Akiket ismerek és nem tanultak...suli után nekik nincs tovább. Felkelsz,dolgozol egész nap aztán hazamész és mégsem lesz pénzed semmire. Ezt akarod?