Miért mondják, hogy mindenki a maga szerencséjének kovácsa, mikor a szülői minta határoz el mindent?

Tudod a semmiből nagy dolog előrelépni. Nem azt kell nézni, aki komoly háttérrel kialakitja a kis életét, hanem aki a semmiből épitkezett.

Hasonló családtörténetem van úgy látom, mint neked. Ne állj le itt, hogy ezen agyalsz, mert betemetnek ezek a gondolatok téged. Természetesen el kell tudni engedni ezt, hogy "sz.r család, gáz lettem miattuk, ők tehetnek róla " stb, de ezután lehet jó nagyot lépni :)

Tudatosan kell úgy alakitani valóban, hogy ne folytasd, amit ők elkezdtek. Ha gondolod, irok erről priviben, hogy én hogy léptem ki ebből az ördögi körből.

N 26

Nekem a szüleim világéletükben csórók voltak, kiabáltak, ittak,pöfékeltek éjjel nappal, 8 álatalános a max iskola....hogy lehet hogy nekem van érettségim, jól kereső szakmunkám, 25 évesen hitelmentes saját házam , rendes férjem és 1 gyönyörű gyermekem?

Ne ragadjunk le az állati ,agytalan robotembereknél akik olyanok lesznek amit beletáplálsz...van aki tudattal is rendelkezik.

Nem indulunk egyenlo esellyel. Nem mindegy hogy a Romanov cari csaladban, vagy egy hajlektalan szallon szuletsz. De hogy a vegleteknel maradjunk, a romanov gyereket szuleikkel legyilkoltak, mig egy hajlektalannak szuletett zseni lehet hogy felkapaszkodott.

Indulj ki onnan, hogy neked, hogy megszuless , hogy ez az ember legy, ez az ontudat ebben a testben, mas eselyed nem volt. Csak ez az anya es ez az apa.

Ertelmes embernek latszol avval egyutt hogy ilyen a csaladi hattered. Ez a csalad nagy hatrany az indulasnal, de sajat erobol igenis megcsinalhatod a szerencsed. Tanulassal, osztondij palyazatokkal, kihasznalva egyetlen ertekedet amit szuleidtol kaptal es ez a jo eszed.

Nem irtad hany eves vagy, milyen iskolai eredmenyekkel. Hol tartasz most, mik a tovabbi lehetosegeid.

Örülök hogy feltetted ezt a kérdést és jól is asszociáltad.

Nekem egy nagyon művelt tanárnőm azt mondta még az általános végén, sok sok gyerek mikor felnőtt lesz nagy többségben elköveti a szülei hibáit igy tulajdonképpen lemásolják azok életvitelét. Hasonló mód választanak párt, hasonló hibákat követnek el. Kis százalék tud csak kilépni főleg a negatív szülői példa árnyékából. Sajnos elmondható általánoságban hogy keveseknek sikerül kitörniük és sokkal többre vinniük mint gyerekkorukban.

Nem indul senki azonos esélyekkel.. Ez csak egy libsi maszlag. Ne mondja már nekem valaki hogy a sztárügyvéd vagy magánorvos fia/lánya egyenlő esélyekkel indul a szabolcsi szegénysoron születettel, esetleg egy gyári sormunkás gyerekével.

Egy idő után már felismered hogy a környezet amiben élsz mennyire megfelelő számodra, szeretnél ennél többet késöbb vagy megelégszel avval a mintával és életszínvonallal amit a szüleid biztosítotak számodra. Megfigyelhető az is hogy iskolázatlan szülők ha anyagilag képesek megprobálják tanítatni a gyereküket hogy sokkal többre vigyék mint önmaguk, de az is gyakori hogy iskolázott de sikertelen szülő magasról tesz az utódja jövőjére. A sikeres,gazdag, kiegyensúlyozott szülők azok általában akik minden erejükkel támogatják a gyereküket és megprobálják egyengetni az életüket.

Az nem teljesen igaz, hogy a szülői minta határoz meg mindent. Van hatása, sőt, komoly hatása, de egyrészt nem csak a szülői minta számít, hanem a valamivel tágabb gyerekkori környezet, ahol az illető szocializálódik, tehát a lakókörnyezet, iskola, tágabb rokonság, stb. Másrészt, ha valaki felismeri, hogy mi áll a sikerei útjába, akkor változtathat rajta. Nyilván egy szegénysoron felnőtt ember, aki az iskolában látott először angolvécét, valószínűleg nem lesz jegybankelnök, de arra azért neki is megvan az esélye, hogy a hazai átlagnak megfelelő életet éljen, ha felismeri, hogy nála mi az, ami nem stimmel, és hajlandó a változásba energiát fektetni.

De persze, az esélyek nem egyenlőek. Hogy is lennének azok? Már eleve az iskola is főként az egyenlőtlenségeket erősíti, annak dacára, hogy pont az ellenkezője lenne a funkciója. De nyilván az a gyerek fog jobb iskolai eredményeket elérni, akivel otthon is többet tudnak foglalkozni, aki rendezett körülmények közül jár iskolába, akinek meg tudják venni a megfelelő felszerelést, akinek, ha valami nem megy, akkor elmagyarázzák otthon is, és ha az sem segít, akkor elviszik különtanárhoz, akinél számon tartják, hogy mit tanul és nem engedik el készületlenül, stb.

Akinek ez nincs meg, az eleve hátránnyal indul, és sokkal nehezebben boldogul, hiszen egy kis alsós gyerektől nehezen várható el, hogy tudatában legyen annak, hogy miért fontos, hogy lelkiismeretesen tanuljon, vagy hogy gyakorolja az írást-olvasást.

De azért innen is lehet vinni valamire, csak mint mondtam, sokkal de sokkal küzdelmesebb. Például a férjemmel sem tanultak otthon soha, nem kérdezték meg, hogy kész-e a lecke, nem néztek utána, hogy jól tanul-e. Nem is tanult jól, pedig alapvetően nagyon okos, jó eszű gyerek volt mindig. Csak mivel nem követelték meg tőle, nem foglalkozott a dologgal. Aztán elküldték szakmát tanulni, amit nem akart, de a kutya sem kérdezte, hogy mit akar. Úgyhogy felnőttként, munka mellett érettségizett le, tanult nyelvet, szerzett nyelvvizsgát, és levelezőn végezet az egyetemet, így lett diplomája. Az a vicc az egészben, hogy felnőttként, amikor már komolyan vette a tanulást, mindezt a kisujjából kirázta. Ha gyerekként odafigyeltek volna rá, ki tudja, hol tartana most. De a lényeg az, hogy el lehet azt érni, amit az ember a kellő időben a családi támogatás hiánya miatt nem tudott, csak sokkal több energiabefektetést kíván már később. Még ha esetleg maga a tanulás például könnyen is megy valakinek, ha már munkája, családja van, az akkor is többletenergiát kíván, hiszen több helyen kell teljesítenie.

Apám alkoholista, majd öngyilkos próbált lenni, felvágta hosszában az ereit. Korábban napi szinten vert.

Anyámat csak a pénz érdekli, gyerekként még a mostohám molesztálása felett (11 éves koromtól) is szemet hunyt. Szintén agresszív és primitív.

Szüleimnek érettségijük van, mostohámnak 8 általánosa. Mindenki csak ordibál, üt és zsarol.

12 évesen elhatároztam, hogy én vinni fogom valamire az életben, én nem végzem így, osztályelső lettem onnantól fogva mindig, jelenleg végzős egyetemista vagyok. Van egy csodás párkapcsolatom, ami kölcsönös tiszteleten és szereteten alapul, ha problémánk van azt higgadtan megbeszéljük, nem kiabálással és ököllel.

Szóval én "osztom" a véleményt: mindenki a maga szerencséjének a kovácsa.

#6 akkora demagóg dolgot írtál, remélem csak a kötekedés miatt teszel úgy, mint aki nem érti a lényeget.

egyébként a #4 szépen leírta.

persze.....mindenki egyenlő eséllyel indul, emberileg talán.

egyébként tudod kik mondják ezt kérdező?

akiknek csak csekély kihívást állított az élet, ők könnyen fröcsögik ezt magukból, hisz azt sem tudják mi az hogy szegénység, meg mi az hogy lelki terror.

persze mindjárt jönnek a szélsőséges példák, akik mély szegénységből 25 évesen saját házzal és ügyvezetői állással rendelkeznek, ezen az oldalon valahogy mindig előkerül egy két ilyen emberke.