Miért mondják, hogy mindenki a maga szerencséjének kovácsa, mikor a szülői minta határoz el mindent?

A kérdésedben szereplő kijelentés nem igaz, nem a szülők határoznak meg, legalábbis nem minen ember életében történik így!

Az egyik példa én vagyok. Az anyám sajnos féltékeny volt rám és még mindig az, egy elmebeteg, erkölcstelen nő, hetente váltogatta a partnereit kislánykoromban, mikor fejlődni kezdtem, az egyik ideglenes mostoha meg is fogdosott, amíg a szobámban aludtam! Egész nap egyedül voltam, nem igen voltak barátaim sem. 17 évesen azt mondta, hogy nem tud tovább eltartani, így utcára kerültem. Egy munkatársnőm ( 15 éves koromtól dolgoznom kellett ) fogadott magához bizonyos időre. Nem lettem sem prostituált, sem alkoholista, sem drogos, sem pedig hajléktalan. Erős voltam, élni akartam és lám itt vagyok egy férjjel és egy egyetemista gyermekkel..igaz, a tanulmányaim befejezetlensége okán nem vagyunk túl módosak finoman fogalmazva, de békességben, szeretetben élünk. Engem nem a felmenőim határoztak meg, a helyzetből mást nyertem ki. Ezért igaz, hogy a magunk szerencséjének a kovácsai vagyunk. Attól függ, hogy egy adott élethelyzetben melyik utat választjuk, merre indulunk tovább, ez a mi döntésünk szerintem, de lehet, hogy nem nekem van igazam, mindenesetre én így érzem.

Egy 47 éves édesanya

én szakembert, csoportot megjárva mondom: változni, felismerni lehet és kell is. Sajnos magunkfajtának ez egy élethosszon át tartó küzdelem, mert valamit, ami a személyiséged gyökerébe épült; nehéz onnan kitépni. Ha nem lehetetlen.

De a probléma felismerése az első lépés a beteg lélek gyógyulása felé.

Én - ami segítséget szakmailag kaptam -, használva igyekszem lépegetni az életben és a személyiségfejlődésben előre és csak remélem, h jó irányban. Mégis vannak kutya napok. Talán sosem leszek készen.

De haladok egy pokoli nehéz úton és ez a lényeg. Sztem.

#2

"rendes férjem"

Jah, aha... csak gondolom azt elfelejtetted megemlíteni, hogy az a rendes férj gazdag is, így sikerült saját házat szerezni.

Persze ilyen párt találni is szerencse...

Milyen szánalmas vagy kedves utolsó...tipikus megkeseredett, unatkozó sepredék..remélem, téged is megtépáz kicsit s sors édesem! :)

Tudod, a rendes alatt azt szokás érteni, hogy nem alkoholista és nem tart terrorban, nem minden a pénz.

Kettő, bolti eladó...hűha, ugye? Micsoda elit munkahely pénztár mögött ülni napi 12 órát, mi?

Szánalmas, egy napig nem bírtad volna ki, ahogyan én éltem..

Dehát a mi mást várok ettől az egoista bandától...:)

Kérdező..akkor mi a francért kérdezel, ha megy a válaszadás, hm? Mit gúnyolod ki az írásomat?! Leírtam, amit megtapasztaltam, mégcsak bántó sem voltam te szerencsétlen!

EZ VAN, HA VALAKI MEGOSZTJA AZ ÉLETTAPASZTALATÁT..

Minden jót!

10-es, nem értem, miért lenne demagóg.

Én mindig attól féltem, hogy anyám sorsára jutok, hogy azért, hogy valakinek kelljek, eltűröm azt is, hogy szarrá ver, hogy soha nem leszek képes bízni senkiben. Ezért amikor ilyet hallok, hogy a szülői minta dönt, qrvára megijedek, hogy nem akarom. Igen, nehezebb, megy pár éve a terápia, de nem akarom, hogy elijesszen az, akinek nem sikerül.