Normális ha egy anya ilyet mond a saját lányának?

Igen, az. Nem vagy már kisgyerek, mégis úgy viselkedsz, mint egy hároméves. Lehet, hogy annak idején nem kaptál elég törődést vagy szeretetet, aminek ez lehet a következménye - de sajnos ebben az esetben ilyen szülőktől ezután sem fogsz kapni.

Ha pedig a szüleid rendben vannak, akkor nálad van a gond. Minek akarsz mindenáron anyádon és apádon lógni? Miért nem hagysz nekik egy kis extra pihit?

Ha ilyen gyerekem lenne, akkor beadnám valami katonai vagy egyházi bentlakásos suliba....... Oké, hogy családi összetartás, meg minden, de ez egyszerűen beteges...

Kérdező, nem vagy normális!! Remélem csak kamu...

Igazuk van a szüleidnek és a keresztanyádnak is. Ennyi idősen egyáltalán nem normális tényleg, hogy ennyire ragaszkodsz hozzájuk. Azért legalább elgondolkodhatnál ezen ennyi egyhangú válasz és egy pszichológus (!), valamint az osztályfőnököd véleménye alapján.

Egyébként az én szüleim pont neked valóak lennének : ők a szüleid fordítottjai, képtelen vagyok rábeszélni őket, hogy akárcsak egy estére is kimozduljanak kettesben. Ha valahova mennek, akkor mindig visznek engem is, mert milyen lenne már az, hogy engem otthon hagynak egyedül, míg ők jól érzik magukat. (és ehhez még tegyük hozzá azt is, hogy én azért nagykorú is vagyok már..) Pedig én örülnék neki, ha eltöltenének kettesben egy kis időt, főként wellnessben, rájuk férne már, megérdemelnék. :)

16 évesen inkább örülnöd kéne, hogy szülői felügyelet nélkül maradhatsz otthon.

Atyaég, esküszöm az egyik válaszoddal annyira felidegesítettél, hogy felálltam a számítógép elől, a fejemet fogtam és azt gondoltam: "Úristen ez a csaj beteg, ennek sürgős segítségre van szüksége"

De komolyan, nem vicc. Huu, hát a hozzáállásod nagyon nem normális 16 évesre vall, az biztos. Először azt hittem, hogy a fenti sorokat csak mérgedben írtad, de a folyamatos válaszolgatásaid során rájöttem, hogy te ezt nagyon is komolyan gondoltad, nem csak mérgedbe írtad. Nézd, kimondom azt, amit szerintem itt sokan nem mertek, nehogy a végén depresszióba ess, de talán ettől kicsit felkapod a fejed: A szüleid nem élnek örökké, nem lesznek melletted mindig. Akkor mi lesz veled? A szülők elvesztése a világ legeslegeslegnehezebb dolga, van akinek ezt könnyebb feldolgozni, van akinek kevésbé, de hogy te hogy fogsz majd ezzel megbirkózni a jövőben, hát arról elképzelésem sincs. Komolyan elkezdtem aggódni érted. És a legrosszabb, hogy a válaszaidat tök komolyan gondolod és azt hiszed, hogy neked van igazad, pedig rohadtul nem. Az előttem szóló rengeteg válaszolónak van igaza és te barátnőm, te még az öcséd értelmi szintjét sem éred el. Nem értem, hogy miért ragaszkodsz a szüleidhez ennyire és miért nem fér a fejecskédbe, hogy KETTESBEN AKARNAK LENNI! És ha tetszik ha nem, de NÉLKÜLED! Attól, hogy a gyerekük vagy még nem kötelesek a nap 24 órájába veled foglalkozni. A felnőtt lét megterhelő, gondoskodni kell a gyerekekről, megteremteni a család számára a megfelelő anyagi hátteret, dolgozni, de közben a családra is figyelni és ha az ember jó szülő akar lenni, akkor a gyerekek lelkiállapotával is foglalkozni akar, de kellene kicsit a saját belső világával is foglalkozni és a párjával is. Tulajdonképpen 1000 felé kell figyelni és jó néha kikapcsolódni, megszabadulni a gyerekektől, a csekkektől egyszóval az otthoni dolgoktól és kikapcsolódni egy kicsit. És sokszor erre egy hétvége nem elég, akár 1-2 hét is kell, hogy kikapcsolhasson az ember. Nem tudom mit szólnál, ha 2 hétre mennének el. Először azt hittem, hogy te is szeretnél elmenni, kikapcsolódni egy kicsit, de láttam, hogy osztálykirándulásokra sem jársz el, mert nem akarsz a szüleid nélkül aludni. Miért? Pont az a buli az osztálykirándulásokban, hogy szülők nélkül a haverokkal, nincs már 9-kor takarodó, esetleg előkerül az alkohol, ami oldja a gátlásokat és az ott alvós kirándulások szerintem mindig jó bulik. Mikor én 15 éves voltam és ugye ballagtam az általános iskolából, akkor én sem akartam koleszba menni, akkor úgy éreztem, hogy olyan sok időt nem tudnék a szüleim nélkül tölteni, de eltelt 1-2 év és akkor már kicsit bántam, hogy annak idején nem mentem koleszba, kicsit még most is bánom, de ezen már nem lehet változtatni. De nekem itt egy újabb lehetőség, az egyetem és tuti, hogy koleszos leszek! :) Meg írtad, hogy a család csak mosolyog azon, hogy a 8 éves öcséd a keresztanyuba szerelmes. Én is mosolyogtam rajta, mikor elolvastam. Ebben nincs semmi beteges a kisgyerekek ilyen idős korban mindig ilyen személyekbe szeretnek bele, velem pl. közölte az 5-6 éves unokatesóm, hogy szerelmes belém és nem tartottam betegnek vagy őrültnek. Ez teljesen normális. És mi van akkor ha koszosan jön haza? Még csak 8 éves és fiú is ráadásul, még jó hogy te 16 éves lány létedre nem mész haza tetőtől talpig sárosan. Ja, és akkor ezért dicsérjenek meg, ezért jár a keksz, mert te jobban vigyázol a ruháidra, mint a 8 éves fiútestvéred. Gratulálok, nagyon ügyes vagy. Meg írtad, hogy téged nem az érdekel, mint a többi korodbelit. Hát akkor mi érdekel? Még a Spongyabob meg a disney mesék? Ilyen idős korban az lenne a normális, ha a fiúk után rohangálnál, nem a szüleid után. Érdekel egyáltalán a szex meg ilyesmi, szoktál ezen gondolkodni, pornót nézni, masztizni? Bocsi, ha zavarba ejtő a kérdésem számodra, de kíváncsi vagyok, mert ha nem érdeklődsz a szexualitás iránt 16 éves korodban, akkor tényleg szükség van orvosra. És az öcséd persze, hogy nem jár el otthonról még gyerek veled ellentétben! Szerintem a szüleidnek le kellene ülniük veled és komolyan elbeszélgetni. Lesznek az életben még sokkal nagyobb gondjaid is annál, hogy nem tudsz a szüleid nélkül eltölteni 2 napot. És ha azokhoz a problémákhoz is így fogsz hozzáállni, akkor nem tudom mi lesz veled az életben.