Miért kezel le a saját anyám? Pedig én annyira szeretnék vele jóban lenni, bármiről beszélgetni.

Neked minél hamarabb el kell otthonról kerülnöd. Az "otthon" csak idézőjeles, ugyanis nyilvánvaló, hogy ilyen "szülő" mellett, nem otthon ez számodra.

Járj el inkább sportolni,napi 1-2óra és jobb lesz a stresszkezelésed, nem fogsz annyira szorongani és sírni sem.

50% leszázékolás pedig sajnos nem sok,mert gondolom pénzt alig kapsz érte az államtól, és örökre megbélyegeztetted magad,magyarán rokkantnak minősülsz 20 évesen. Szerintem mérlegelj, hogy hogyan tudnál mégis fejlődni,elkerülni otthonról és önálló életet élni, mert amíg a "családod" lehúz,ne számíts jóra.

"Próbáltam ütős saját vicceket is mondani neki, mint pl. M(indig) I(gazad) V(an) = MIV (római szám) = 1004 az okoskodó emberek száma. Ezekre mindig néma hallgatással (mintha a falhoz beszéltem volna),"

Hát mit ne mondjak, én sem szakadtam meg a nevetéstől, ez egy nagyon gagyi vicc. Aztán kis rajzocskákat és kerámia köcsögöket adsz neki, mint egy nyolcéves, majd csodálkozol, hogy nem kezel téged felnőttként, vedd már észre magad.

2# szerintem Te vagy egy nagy köcsög, már ne haragudj.

Alapból elvárható a szülőtől, hogy értékelje amit a gyermeke ad neki szívből. Amikor én elkezdtem zenélni tanulni, árgus szemekkel lestek rám, pedig biztos az elején nem volt túl élvezetes.

Kérdező: Szerintem anyukád önző, és frusztrálja a pszichés problémád, nem tudja kezelni, és inkább kicsit menekül előled. Szeret, csak homokba dugja a fejét. Ha valóban ilyen betegséged van, a szülőt már fel kellett volna világosítani erről egy szakembernek, de ehhez neki kellett volna hozzájárulni, vagy utánajárni. Szerintem ne add fel, úgy érzem eléggé intelligens vagy, és nem lesz problémád az életben. eljön mindennek a megfelelő ideje, csak talán nálad kicsit nehézkesebben.

El foglak keseríteni. Érettségizett fiatal felnőttnek a bajaival együtt is inkább kifelé kell már nézegetnie az eredeti családjából, és a kortársaival építgetni a kapcsolatát. Majd ha kialakítottad a saját felnőtt énedet, akkor egy új dimenzióban, fiatal felnőttként a középkorú szülővel, újra tudtok majd beszélgetni, de már másról, és másként, mit idáig.

Aki a szorongásoldódat írja, azt kérd meg, hogy javasoljon számodra egyéni és csoportos terápiát is. Kemény munka lesz, de megérné. A legjobbakat!

"Folyamatosan magamban keresem a hibát, és nem tudom, hogy mi az.

Ő ezt csak azért sem akarja elmondani, csak azt mondja folyton, hogy bízzak magamban. Ha a saját anyám (és hozzáteszem, nem csak ő, de ez most mellékes) úgy kezel, mint egy nem is tudom mit, akkor mégis HOGYAN? "

ez viszont kulcsmondat.

egy teljesen átlagos gyermek sem érik meg felnőttre ha az anyja nem bíztatja, bátorítja korábban és ezzel segítve a leválást, önállósodást.

valószínű anyud kimerülhetett, esetleg a munka és háztartás mellett inkább leül a face elé, minthogy még kirándulni, meg társasozni. a face felér egy agykikapcsolással sokszor, amikor nem halad az ember sehova, csak megáll az élet.

kérdező közösségbe kellene járnod, esetleg hasonlóakhoz hozzád, hogy baráti kapcsolataid legyenek, mert kortársaid más oldalról tudnak megérteni mint anyud.

Lehet, hogy neked már annyira nem aktuális, de másnak még lehet segíthet az én tapasztalatom. Én is kb ugyanebben a helyzetben vagyok édesapámmal, csak annyi különbséggel, hogy én nevelőszülőknél vagyok, akikre úgy tekintek mintha a saját szüleim lennének.

Én úgy oldottam meg a problémámat apukámmal, hogy gondoltam ha ő nem érdeklődik irántam, akkor majd én fogok iránta. Egy ideig zaklatásnak vette, mondván hogy belemászok az életébe. De rájött, hogy én ezt csak azért teszem, mert tényleg érdekel, hogy mivan vele. Már odáig eljutottunk, hogy amikor pár hete ételmérgezés miazz kórházban voltam, elkezdett értem aggódni és nevelőapukamat hivogatta. Szóval szerintem bárki aki ilyen helyzetben van az ne adja fel soha sem a reményt, mert bármikor megtörténhet a csoda...