Van itt még olyan, aki magától tanult meg főzni, mert az anyjától nem - vagy csak kevés - jó praktikát tudott ellesni? Esetleg, akit az anyja sosem engedett otthon gyakorolni, még saját költségre sem?

Nekem egy agresszív, alkoholista anya jutott, aki a konyhába csak akkor tette be a lábát, ha a piát kellett kiveni a hűtőből vagy mert csak odáig tudok részeg mámorában elkúszni a bejárati ajtótól.

Így én akkor kényszerültem rá, hogy magamtól megtanuljak főzni, amikor 18 évesen elhagytam a szülői házat ( csak megjegyzem: menzás kaján nőttem fel. Apám arra befizetett, így ételhordozóba hozta a menzás ételeket haza) vagy marad a hideg kaja.

Amikor elkerültem ootthonról, nem volt olyan, hogy internet, vagy számítógép. 2 segítségi forrás volt csak:

1. megkérdezed a szomszédokat, barátokat

2. Horváth Rozi szakácskönyv.

Voltak érdekes ételeim:

Mondjuk a szürke húslevesem. (sok bors, és állandóan kevertem. Így nem csoda, hogy szürke és zavaros lett.

Vagy ott volt a paradicsomos húsgombocom, amire a párom azt hitte spagetti szósz. Mert a gombocok szétfőttek apró darabokra.

De már eltelt pár év. 40 évesen ott tartok, hogy van pár étel amit isteni finoman megcsinálom, és a család is imádja (pl: rakott bab)

de a férjem még mincsig jobban főz mint én. Én nem akartam igazából megtanulni főzni, nem akartam kreatív lenni. Amit szeretek abban tökéletes vagyok, amit nem igazán szeretek azt ma is elrontom.

De egy biztos. Én nem akadtam ki ha valaki elkezdte a főzést, vagy bepácolta a kacsát. Mindenféle módon meglehet csinálni az ételt, és adni kell esélyt, hogy megkostoljuk.

A főzést illetően egy cipőben járunk, én is külön költözve tanultam meg, nálunk is só, bors, paprika és vegeta volt a fűszerpolcon.:-) Anyám mentségére azért annyit, hogy neki se volt kitől megtanulni főzni, és ő legalább nyitott, a marhahúsra, a halra és a salátákra például sikerült ránevelnem:-)

Ennyi idősen nem fogod már valszeg megváltoztatni, ha elköltözöl, úgy főzöl, ahogy akarsz, addig bírd ki valahogy:-(

Igen, én is magamtól tanulok főzni. Édesanyám sosem volt az az igazi konyhatündér, mivel kiskoromba folyton nagymamámtól lett áthordva a kaja, így nem volt szüksége rá, hogy főzzön. Nagymamámtól ugyan tanulhattam volna, de mire elértem azt a kort, hogy érdekeljen is a főzés, ő sajnos elhunyt. Anyám persze azóta se vetette bele magát a dologba, nem is szereti csinálni, de nem is várja el tőle senki. Mikor otthon neki szerettem volna állni bárminek, természetesen megtiltotta, mondván, hogy csak szétrámolom a konyhát, és minden csupa kosz lesz (az, hogy utána eltakarítottam volna magam után, az lényegtelen).

Azóta kicsit javult a helyzet, sütiket csinálni enged, ezen kívül pedig barátomnál szoktam gyakorolni főzőcskézni. 21/L

Édesanyám nem igazán tud jól főzni.Persze van egy-két dolog amit tud és ráadásul nagyon finoman de általában apa szokott főzni.Anyát nem is hagyja érvényesülni,szinte kizavarja a konyhából őt szóval szegénynek nagyon esélye sincs...

Nos mivel apámmal nagyon rossz a kapcsolatom,ő nem tanított meg főzni,meg mikor pl rántottát akartam készíteni magamnak,akkor sem mutatta meg hogy kell hanem már alapból elvárta tőlem,meg idiótának nézett hogy hát ezt miért nem tudom.

Pár éve viszont elkezdett érdekelni a gasztronómia főként a főzőműsorok miatt.Imádok neten utánaolvasgatni dolgoknak,érdekel minden a főzéssel kapcsolatban.Mostanában van,hogy én szoktam anyának új dolgokat mutatni stb.Természetesen egyedül is szoktam főzni,saját "specialitásaim" is vannak,amit rendszeresen kér a család(apán kívül...neki az szar meg minden más is amit nem ő csinál) 20/L

Hát akkor fogod aztán megfőzöd!

Nekem anyám segített volna, nagyon szívesen elmagyarázta, mit hogy kellene megfőzni, de én meg olyan önfejű kis majom voltam, hogy mindent egyedül akartam csinálni és saját ízlés szerint, mert nekem így volt izgalmas.Anno nem volt még net, stb, kellettek időtöltések, kalandok, így hát 12 évesen megtanultam főzni, magamtól.És nagyon nagy szerencse, mert így sokkal olcsóbban, kiadósabban elő tudom állítani a családnak a napi menüt, különben talán élhetnénk zacskós levesen.

Nekem normális az anyám, és jól is főz, éppen csak nem a türelem szobra, így nem igazán volt az erőssége, hogy tanítson dolgokra. Ha mégis, az inkább kioktatás volt, mert ugye türelmetlen. Illetve nálunk is megvolt, hogy én úgysem tudok utána normálisan rendet rakni a konyhában, úgyhogy el se kezdjek főzni, mert az csak neki pluszmunka. Így se vele, se egyedül nem főzhettem itthon. Viszont mikor elköltöztem a fősuli miatt albérletbe, telefonon nagyon szívesen segített, és elmondta, mit hogyan kell elkészíteni, amikor felhívtam és megkérdeztem. Innentől meg ugye gyakorlás kérdése volt, már volt hol próbálkozni. Ezen kívül a netről is sok receptet kipróbáltam. Összességében elég jól megtanultam főzni, legalábbis nekem ízlik és mások se panaszkodtak, sőt :)

Azóta saját családom van már, úgy adódott, hogy a férjem egy konyhatündér, és imád főzni, úgyhogy nem csak az enyém a konyha, hol ő főz, hol én, kinek van jobban ideje. Egy lányunk van egyelőre, még kisbaba, de az biztos, hogy mi beengedjük majd a konyhába, ha nagyobb lesz és érdeklődik :)

Anyám kb. ilyen szinten tud főzni, mint a tiéd, és borzalmasan egyhangúan. Apám ügyesen főz, de szintén egyhangúan, és az Istennek nem próbálna ki valami újat. Anyám is egy fűszert ismer, a vegetát. Én még életemben nem vettem, nem vagyok hajlandó használni.

Semmit sem tanultam a szüleimtől főzés terén. Amikor kicsik voltunk, nem érdekelt minket, később sem engedtek nagyon kísérletezni, mert az alapanyag pazarlás. Sütni inkább nekiálltam, azt is magam tanultam meg, és mindig apám ugatott: "ez megint mi?!"

Végül is magam sunyiban mégis főzőcskéztem, és mikor különköltöztem, belelendültem. Addigra megtanultam kelt tésztát gyúrni, tortákat sütöttem, főleg inkább a hús sütés és ilyesmik voltak azok, amiket nem próbálhattam magam ki.