Van itt még olyan, aki magától tanult meg főzni, mert az anyjától nem - vagy csak kevés - jó praktikát tudott ellesni? Esetleg, akit az anyja sosem engedett otthon gyakorolni, még saját költségre sem?

A legtöbben magunk tanulunk meg főzni. Mi ebben a nagy ügy?

Te vagy az, aki a múltkor aq sütikre panaszkodott?

Én is magamtól tanultam. Anya nem tud főzni, nem is szeret. Értelmét se látja. Egyébként ez az egy, amit eltanultam tőle, a mai napig időpocsékolásnak tartom a főzést.

Gyakorlatilag mindent meg lehet tanulni az internetről, vagy ha másokat kérdezel, akik szerinted jól főznek. Aki szeret főzni, az szívesen mondja el, hogy készít el egy adott ételt.

Az más kérdés, hogy belenyúlt abba, amit te csinálnál. Teljesen mindegy, hogy főzésről van szó vagy bármi másról, idegesítő. Viszont ezzel meg nem tudsz mit tenni sajnos..

Én magamtól tanulok főzni, nem azért, mert anyukám nem tanított volna meg, hanem, mert nem érdekelt, mindaddig, amig össze nem költöztem a párommal.

Amúgy, inkább egyél kint szerintem kifőzdékbe, ez így semmiképpen sem egészséges, odasült dolgokat enni, nagyon nagyon nem jóó..rákkeltő!

Esetleg beszélni nem tudnál vele? Nem tudod megmondani, hogy te külön főzöl magadnak? S ő ne foglalkozzon vele?

Én is most tanulgatok netről főzni. Anyámnak eszébe se jutott, hogy megtanítson. Annyi volt a dolgom a konyhában amikor segíteni akartam neki, hogy megpucolhattam a zöldségeket. Egyébként nem sokszor főzött, talán 2x egy héten, de inkább csak vasárnap, mert akkor jöttek vendégek ebédre. És akkor sem volt valami változatos. Nagyon sokszor volt mirelit kaja. Hétköznap általában hideget ettünk, vagy rendeltünk valahonnan pizzát. Fűszerek közül nálunk is csak a só, a bors és a vegeta volt. Van olyan, amit még sosem kóstoltam, fogalmam sincs milyen íze lehet, pl a kakukkfű, a rozmaring és hasonlók.

Egy nagymamám van, ő szintén nem egy konyhatündér, néha megyünk hozzá ebédre, de csak 1-2 étel van amit el tud készíteni. És ő is szereti a mirelit dolgokat.

Én már külön élek 5 éve, bajban is voltam az elején, hónapokig zacskós kajákat ettem, végül már rá se tudtam nézni. Aztán jött a melegszendvicses korszakom, majd a salátás, a natúr csirkemelles... Volt, hogy egész nyáron lecsót ettem, mert ez volt az egyetlen, amit úgy ahogy el tudtam készíteni. Pár hónapja kezdtem el nézegetni a neten a recepteket. Most már van pár alap étel, ami egész finom lett (húsleves, gulyás, pörköltfélék, carbonara...). Remélem mire oda jutok, hogy nem csak én eszek a főztömből, már nagyobb lesz a választék :)

Az én anyám jól főz, de többet volt otthon, mint én, szóval, ha mindketten otthon voltunk, akkor ő főzött, engem nem evett a fene, hogy rohanjak a konyhába (segíteni legfeljebb hámozni-összevágni-összekeverni kellett, azt megcsináltam, de borzasztóan untam ezt a szerepet). Ha nem volt otthon, akkor meg ugye nem volt, aki tanácsot adjon, szóval ezeken a ritka alkalmakon kísérletezgettem ki a főzést:) Ennek persze az lett a vége, hogy bizonyos dolgokat másképp szerettünk csinálni, és hogy ne legyen súrlódás, úgy "osztottuk fel", hogy ő főzött alapesetben, ha meg kellett valami sütemény, azt én sütöttem (arra már neki nem volt sem ideje, sem energiája), azt is ilyen "kikísérletezgetős" alapon, főként régi szakácskönyvekből.

De olyan sosem volt, hogy anyám ne engedett volna főzni / sütni valamit vagy ne ette volna meg szívesen, amit csináltam:) Volt, hogy megkritizálta a receptet, de elfogadta az indokaimat, hogy miért épp azt a módot választottam.

Anyám jól főz. Sokáig én nem tudtam, mert egyrészt nem érdekelt (ha úgyis elém teszik, minek fáradjak), másrészt, ha valamit főzni akartam, akkor jött a KGB stílus.

Ne azt a fakanalat, másik lábost, miért úgy csinálod. Ha náluk vagyok, már csak úgy főzök, hogy anyámat kizárom a konyhából.

Valamikor akkor tanultam meg főzni, amikor már stabil, összeköltözős kapcsolatom volt és két emberre már láttam értelmét. Anyám telefonon már segítség volt, akkor konkrét kérdésekre konkrét válaszokat kaptam.

Amúgy receptből nem nagy kunszt, egy-két dolognak kellett utánanéznem. A férjem jól főz, pl. rántást ő tanított meg csinálni. A mai napig nagyjából fele-fele arányban főzünk.

nálunk is az a helyzet,hogy anyu nagyon jól főz,így egyrészt nem is érdekelt,mikor otthon laktam,másrészt meg "de én ezt így és úgy csinálom..."na,én ettől falramásztam...mai napig utálom,ha valaki a konyhában van,ha főzök(felnőtt,a gyerekeim jöhetnek :D)

Szóval én is magamtól tanultam úgymond,de a telefonos segítség is szóba jöhet,igaz inkább csak recepteket,mint praktikákat kérek el tőle...Egy valami viszont van,amihez tuti szükségem lesz a segítségére,nem tudok káposztát tölteni...Az ízvilág megvan,de képtelen vagyok úgy becsomagolni,mint ő:)