Van itt még olyan, aki magától tanult meg főzni, mert az anyjától nem - vagy csak kevés - jó praktikát tudott ellesni? Esetleg, akit az anyja sosem engedett otthon gyakorolni, még saját költségre sem?

Az én anyukám csodásan főz, és állandóan nyaggatott, hogy segítsek neki a konyhában, hogy én is megtanuljak főzni. De mivel az összes, amit rám bízott, az a "pucold meg a krumplit", meg a "kevergesd a levest" volt, nyilván soha nem volt sok kedvem hozzá. Ha én akartam csinálni valamit, mindig jött a "majd legközelebb", aztán persze addig tologatta, míg lemondtam róla.

Ha mégis rávettem, hogy főzhessek vagy süthessek, odajött, beleszólogatott, és a munka nagy részét mindig átvette, mert "hadd nézzem meg én is az állagát" felkiáltással mindig elvette tőlem a fakanalat, és persze jó ideig nem kaptam vissza. Utólag mindig azzal indokolta, hogy ő gyorsabban csinálja (miért, ha nem időre főzünk, akkor is időre főzünk?), vagy jobban ért hozzá (persze, mert mindig ő csinálja). És igen, ő is állandóan panaszkodott, hogy csak veszekedni tudok vele, meg sosem segítek neki főzni.

Egyébként minden más házimunkába is szeretett beleszólni, sőt, az autóvezetésbe is (apunál is, nem csak nálunk). Ennek ellenére nagyon szeretem, és amióta külön élek, főzni is imádok, azt hiszem, pont azért, mert végre mindent akkor és úgy csinálok, amikor és ahogy akarok, és ezt nagyon élvezem. :)

Mi együtt éltünk nagyimmal. Még anyukámnak sem lehetett szava a konyhában. Nekem az volt a feladatom, hogy lessem ahogy főz. :/

Szóval a nagyon alap kaják megvoltak (rántás, főzelék, bundás husi).

A középsulis kollégiumban tanultam meg főzni. Sosem értem oda az ebédre, így annak az árát megkaptam.

Abból szedtem meg magam.

Ugyanis egy főre soha nem tudtam főzni. A maradék adagokat olcsón eladtam.

Mondjuk paprikás-tejfölös csirke: akkor megfőztem 6 adagot 1500ból max. Megettem egy adagot, a többit eladtam 400ért. :)

De sütöttem kétezerért csöcsös kótertortát. :)

A legtöbb infót netről szereztem be.

Lehet, hogy az én esetem kivételes lesz. Anyukám viszonylag tud főzni, és rendszeresen főz is, és kapacitált is rá. De ahogyan ő főz, az nekem elvette a kedvemet, és mostanában, majd' 26 éves koromra jött meg rá a kedvem, hogy főzzek a jobb főzős műsorok miatt, mert látom, hogy másképp is lehet főzni.

Mert otthon, amit láttam:

-anyukám tud kb. 10 receptet, és azt váltogatja... ha egy héten 2-3x esszük ugyanazt, mert ki kell enni a csirkét a hűtőből, az nekem lelombozó... erre rájött még egy lapáttal, amikor apukám és öcsém nekiállt fogyózni, és nekik csak a sovány natúr csirkemell volt elfogadható salátával

-ő is csak a vegetát ismeri a són, a borson és a paprikán kívül... illetve mostanában előregyártott gyros fűszerkeverék, sültkrumpli fűszerkeverék, fokhagymás ilyenolyan fűszerkeverék, semmi természetes, friss fűszer (pl. volt egy kis zacskó bazsalikomunk, hát több évig állt ott, és kb. én használtam salátához az egészet)

-öcsémnek mindig főzte a kedvenceit, nekem soha, mert nem ismerte, és lusta volt megtanulni

-a későbbi időkben rákapott a reform/egészséges konyhára, de azt nem tudja ízesen főzni, de közben el van olvadva magától, hogy mennyire egészséges a cucc, és akkor már nem is számít, ha nincs íze (nem azt mondom, hogy az egészséges étel rossz ízű, mert nem, ha jól készítik el)... és ebből is csak pár receptje van

-olyat sosem főzött, amit ő maga nem szeretett, de olyanra volt példa, hogy olyat főzött, amit rajta kívül nem evett meg senki, és pampogott, hogy miért nem szeretjük a kelkáposztafőzeléket pl., amikor az olyan finooooom

-főzéskor mindig előadta a hattyú halálát

-sütni életemben kb. 2x láttam, akkor is előregyártott levelestésztából készített pogácsát

Szóval előttem nem volt olyan példa, hogy a főzés élvezetes dolog is lehet, hogy egy "sima" háziasszony is tud változatos, minőségi ételeket főzni jó alapanyagokból... hogy hogy lehet játszani az ízekkel, fűszerekkel, színekkel, formákkal, textúrákkal...

Bár én mindig segítettem otthon kisebb dolgokban a konyhában, magamtól sosem készítettem spagettinél bonyolultabb ételt.

Viszont amikor külön költöztem 1-2 hónap kellett csak ahhoz, hogy bonyolultabb ételeket is hibátanul fõzzek meg.

Ha megvannak a nagyon alap dolgok, pl tudod mi az, hogy megdinsztelni a hagymát olajon, vagy mi az, hogy bepácolni a húst (úgy tūnik te ezeket nagyon is jól tudod) onnantól bármit meg lehet csinálni.

Ha van egy pontos recepted, amit pontról pontra követsz és megveszel minden leírt alapanyagot, onnatól már nem nagyon lehet elrontani.

Nekem nem volt ennyire drasztikus azért, anyukám ugyan ivott, apukám meg csak "kuktának" használt, tehát mindig én voltam a szemétpakoló, de nagyon jól főznek mindketten.

Életem első önálló levese a borsó leves volt:) nagyon jól sikerült. Majd, mikor összeköltöztünk a férjemmel gombapörköltet csináltam, de nem tudtam hogy kell, csak megkérdeztem anyut, elmondta. Utána rájöttem, hogy a pörköltök nagy része így készül + gulyás, stb, és így már volt alap. A többi meg jött magától.

Én magamtól tanultam meg. Mikor tizenéves voltam, azért nem tanultam főzni otthon, mert "te csak tanulj, majd én megcsinálom, ha nagyobb leszel, akkor majd úgyis megtanulod magadtól".

Szóval jó lett volna néhány praktikus fogást eltanulni, de erről lemaradtam. Hagyományos ételeket (pl. paprikás krumpli, pörkölt galuskával, gulyásleves) nem tudok készíteni, viszont nagyon jó saját kreálmányaim vannak.

Viszont hiányoznak az otthon megtanulható alapfogások.