Mikor fogadja el, hogy én boldog vagyok a gyerekekkel? Miért kell ezt mindig felhozni?
Apukámnak nagy törés volt az életében, hogy őt követve nem az orvosira mentem, pedig jól tudta, hogy a kémiát és a fizikát gyűlölöm, a biológia sem volt a kedvencem.
Az egyetem alatt terhes lettem és akkor közölte, hogy nem érdekli tovább, mi lesz velem, szégyent hoztam rá és sosem csalódott még senkiben akkorát, mint bennem. Mindezt azért, mert az anyaságot választottam.
Nemrég született meg a 3. babánk és boldogok vagyunk a férjemmel, nem állt meg az életünk a gyerekek miatt, ahogy páran megjósolták, sőt.
Viszont az apám a mai napig mondja, hogy orvosként milyen sikereket érhetnék el. Havonta egyszer ebédelünk együtt általában, de ez mindig feljön. Egyszerűen mintha nem fogná fel, hogy én boldog vagyok így.
Pl. itt van egy barátnőm, akit felvettek az orvosira és 23 évesen döntött úgy, hogy elege van belőle, neki az nem való. És kezdhette újból az egész egyetemet.
Én örülök, hogy még csak el sem kezdtem, hiszen tudtam, hogy nem vagyok orvosnak való.
Szerintetek mit mondhatnék, amitől megérti, hogy nekem így teljes az életem?
Ha nem te vezeted a háztartást, akkor ki?
A férjed munka után hazamegy fáradtan, és nekiáll 3 kisgyerek után takarítani meg főzőcskézni?
Nézd, ha igaz, amit írsz, csak annyi benne a szánalmas, hogy ha lenne egy pénzes faszim, biztos nem itt élnék, és biztos egyszerre 3 dolgot tanulnék minimum. Nem ilyen sablon dolgokat, hogy jog vagy közgazdaság, elmennék bőrdíszművesnek, vagy ilyesminek, amire se időm, se pénzem.
De van egy olyan érzésem, hogy a kérdés nem valós, csupán azért, mert pont most van a környezetemben két olyan eset is, ahol égre-földre esküdöznek, hogy minden szuper, happy, örömmámorban úsznak, és pont az ellenkezője igaz. Ilyenkor ha a másikat sikerül meggyőznöd, hogy neked jó, talán te is elhiszed. Ha még irigységet is keltesz benne, el is felejtheted, mennyire rossz az életed.
Ezt azért hiszem, mert egyrészt semmit csinálni, már rosszul hangzik, plusz három gyerek, még rosszabb. Ez eléggé depresszíven hangzik. Az, hogy pénzes a pasid, az irigylésre méltó, de a többi nem.
nekem a barátnőzés és a sétafikálás ide-oda nem töltené ki az életem, minimum tanulnék akár pár ha más nem okj-s dolgot.Oké hogy a kérdezőnek ez megfelel,de számomra ez egy nagyon unalmas és tartalmatlan élet, akkor már inkább járjatok el társastáncra vagy valami
és igenis én sok időset meghallgattam és persze az unoka az életük,de náluk is van határ amikor a koruknál vagy munkájuknál fogva se kedvük,se energiájuk vagy idejük nincs a gyerekvigyázásra és szerintem egy 2 évesre annyira figyelni kell, hogy elvész az összes energiád.
Hidd el kérdező, apukádnak nem azzal van a baja, hogy milyen pályát választottál, hanem azzal, hogy semmilyet.
Azzal, hogy nincs végzettséged, tapasztalatod, de van 3 gyereked - akiket a saját részedről a semmire vállaltál - és nagyon nagy arcod is.
Annak ellenére, hogy mennyire öntelt és apatikus vagy az életben elért nagy nulládhoz képest, édesapád valószínűleg szeret és aggódik azért, hogy mi lesz veled a férjed nélkül.
Lehet írni, hogy halál, baleset, betegség, ez a házasságok kisebbik részét teszi tönkre. Minden 2. viszont hűtlenség miatt megy szét, és hiába van bármilyen tutiatombombabiztos terved, amíg a férjed életben van, és a pénz az övé, bármikor megvonhatja tőled a támogatást (akkor is, ha 20 meg 30 éve nem ezt ígérte, igen). Ezt kellene a fejedbe vésni.
AZ egyetlen módja annak, hogy "be legyél biztosítva" az az, ha egy akkora értékű pénzösszeget ajándékoz neked hivatalos keretek között, amiből életed végéig boldogan elélsz 3 gyerekkel, de ezt azért kétlem.Ugyanis minden egyéb, pl. életbiztosítás kedvezményezettje, eltartási szerződés feltételei, stb. megváltoztatható illetve semmissé tehető.
Hát én megpusztulnék ilyen léha, semmirevaló életmód közepette, de hát nem vagyunk egyformák.
Annak viszont tudnék örülni, ha a férjem annyit keresne, hogy lazán el tud tartani mind a négyünket is. Ebben az esetben természetesen eszem ágában sem volna nem dolgozni, igenis dolgoznék, és ha annyira nem kell az én keresetem, akkor elrakogatnám teljes egészében. Jó lesz majd arany tartaléknak, arra az esetre, ha a férjemet éri valami (kirúgás, baleset, betegség, halál), elválunk stb. Illetve ha nem kell hozzányúlni addig, amíg kirepülnek a gyerekek, akkor az életben való elindításukhoz használnám fel, pl. lakást vennék nekik meg ilyesmi. (3 felnőtt gyereknek lakást venni, az azért még nektek se kis pénz.)
Valaki írta, hogy a férfinak még öröm és büszkeség is, ha egyedül el tudja tartani a családját. Hát, szerintem inkább csak akkor, ha uralkodni akar rajtuk. Egészséges lelkű ember nem örül annak, ha a felesége teljesen ki van neki szolgáltatva, ellenkezőleg! Ha igazán szereti, akkor inkább örül annak, ha azt látja, hogy a felesége nélküle is meg tud állni a lábán.
Kamu.
1. Ha most kezdted az egyetemet, hogy van már anglisztika szakod?
2. Persze, egyetemista, és már 3 gyerek van úgy, hogy a párod azt sem mondta, hogy papucs.
3. Ha a párod nem milliomos cégvezető, akkor képtelenség egy fizetésből 3 gyereket + 1 potyautast eltartani.
4. Majd szerinted elhiszi mindenki, hogy a milliomos anyuka ideír ki kérdést, h miért nem fogadják el az emberek az ő semmittevésen és gyerekbabusgatáson alapuló tökéletes világát amit a férje pénzel gőzerővel.
Ha mindenáron kamu kérdést akarsz kiírni, akkor lehetnél kicsit hitelesebb is ;) Vagy elolvashatnád, mit is böfögtél ide nekünk.
Az miért lenne "átpasszolás", ha a nagyszülei KÉRIK, vihessék el magukkal nyaralni, vagy aludjanak náluk a nagyok?
Szerintem a legtöbb nagyszülő ott segít, ahol csak tud, függetlenül attól, hogy a gyerek 6 hónapos, vagy 18 éves.
Na vajon ki csinálja meg itthon a dolgokat?
Biztosan az 5 és a 3 éves gyerekem, plusz a férjem, amikor hazajön... Ne legyünk már ilyen butusok... :)
Utolsó, nem lehet sok eszed...
25 éves vagyok, az anglisztika három éves képzés. Ciki lenne, ha nem bírtam volna elvégezni ennyi idő alatt még gyerekek mellett sem. Hol láttad te azt, hogy most kezdtem az egyetemet?
Mi jobban tudjuk, mennyit keres a férjem, mint te, szerintem. :) Jaj, de utálom az ilyen embereket...
Miért ne lenne igaz, amit írtam?
Mert a szomszédnak boldogtalan az élete? Vagy mert Magyarországon nem ez az átlagos, hanem az, hogy 2 éves gyerek mellől megy anyuka dolgozni, hogy ne 150 ezerből éljenek hárman egy hónapban? Én segítséget akartam, nem ok nélküli gyanúsításokat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!