Miért van az a "hihedelem", hogy a gazdag családban felnőtt gyerekekkel ridegen bánnak a szülei, nem kapnak elég szeretetet?

Nincs ilyen "hiedelem" normális embereknél.

Ahogy már írták: önigazolás, önfelmentés, lelki ismeretfurdalás, irigység....

Ennek semmi köze az egészhez! Nincs olyan, hogy az a boldog aki "gazdag" vagy aki szegény.

Én pl. voltam olyan csóró is még gyerek koromban, amit itt úgysem hinne el senki.

Mégsem éltem boldog családban, hisz nap mint nap a szüleim azon veszekedtek, hogy lesz-e holnap egy szelet kenyér vagy sem. (minden túlzás nélkül)

Aztán most felnőtt koromra, az akkori énemhez képest kb. dúsgazdag vagyok, és mégis boldog.

Nagyon sokakat ismerek, akik tényleg tejben-vajban fürdenek, és tényleg a gyerek a pénzen kívül semmit nem kap.

De van olyan ismerősöm is ahol szeretik ÉS NEVELIK is a gyereket, úgyhogy nem lehet általánosítani.

Mindenki annyi szeretetet tud adni amennyi benne van. Ez függ a saját gyerekkorában kapott neveléstől és sok mindentől.

A módosabban annyival könnyebben ki tudják elégíteni a gyerekeik érzelmi igényeit, mert kevesebb kört kell futni a mindennapokért, és akár meg tudják fizetni azokat a közös kirándulásokat, iskolákat , kézműves foglalkozásokat egyebeket amikre az érzelmi igénye van a gyereknek. Persze sok helyen ez könnyen átcsaphat szimplán tárgyak megvételébe.

A kevésbé módos családokban pedig lehet hogy mivel a tárgyi dolgokra kevésbé futja, megpróbálják szeretettel , otthoni kreativitással kiegyenlíteni mindezt.

Amúgy mindenki csak annyi szeretetet tud adni amilyen a saját lelkülete, ez nem pénzen múlik.

Azért, mert egyrészt ez sok helyen így van - ahol a pénz az úr, ott bizony a szeretet csak a sokadik helyre szorul. Ha egyáltalán van.

Ill. akad olyan is, hogy gazdag a család, és szeretik is egymást. Ezt egy olyan ember, aki szegénységben él, dupla fájdalomként éli meg, ezért HISZI azt - pontosabban hiteti el magával -, hogy a szegénység = boldog család, gazdagság pedig az ellentéte. Aki pedig szegénységben ÉS lelki nyomorban is él (azaz nagyon rossz a családi légkör, a szeretetnek nyoma sincs benne), az pedig tripla fájdalomként.

Ezt nagyon nehéz elviselni úgy, hogy az ember a Valóságot látja. (Azaz nem csapja be sem magát, sem másokat.)

"A szüleim mindent megvesznek nekem. Csak szólnom kell és megkapom a több százezer forintos laptopot is.

De beszélgetni nem szoktak velem. Hiába fordulok hozzájuk a problémáimmal, nem foglalkoznak velem"

Ha majd ezen az oldalon kevesebb ILYEN PANASZ lesz, akkor az emberek véleménye is változik. LEHET LEPONTOZNI!