Mikor fogadja el, hogy én boldog vagyok a gyerekekkel? Miért kell ezt mindig felhozni?
Apukámnak nagy törés volt az életében, hogy őt követve nem az orvosira mentem, pedig jól tudta, hogy a kémiát és a fizikát gyűlölöm, a biológia sem volt a kedvencem.
Az egyetem alatt terhes lettem és akkor közölte, hogy nem érdekli tovább, mi lesz velem, szégyent hoztam rá és sosem csalódott még senkiben akkorát, mint bennem. Mindezt azért, mert az anyaságot választottam.
Nemrég született meg a 3. babánk és boldogok vagyunk a férjemmel, nem állt meg az életünk a gyerekek miatt, ahogy páran megjósolták, sőt.
Viszont az apám a mai napig mondja, hogy orvosként milyen sikereket érhetnék el. Havonta egyszer ebédelünk együtt általában, de ez mindig feljön. Egyszerűen mintha nem fogná fel, hogy én boldog vagyok így.
Pl. itt van egy barátnőm, akit felvettek az orvosira és 23 évesen döntött úgy, hogy elege van belőle, neki az nem való. És kezdhette újból az egész egyetemet.
Én örülök, hogy még csak el sem kezdtem, hiszen tudtam, hogy nem vagyok orvosnak való.
Szerintetek mit mondhatnék, amitől megérti, hogy nekem így teljes az életem?
válasza: válasza:Szerintem semmit sem tudsz neki mondani, hiszen biztosan látja, hogy boldog vagy. Csak hát az orvosokban van ilyen, hogy aki nem orvos, az már nem is olyan "nagy" ember.
De szerintem jól döntöttél. Egy ismerőmnél jogász szülők akarták a jogi pályát rákényszeríteni, de abbahagyta az egyetemet, mert tudta, hogy nem neki való. Nagyon haragudtak rá. De ő megtalálta azt, amit szeret és amiből meg is tud élni. Egyébként ő is először babázott és utána folytatta a tanulást teljesen más irányban. Náluk azért már nagyjából megbékéltek vele, mert látják, hogy megtalálta az útját és olyat csinál, amit szeret. De ehhez hosszú évek kellettek.
Nekem sem a 4 fal között zajlik az életem, ahogyan az anyósomnak sem és a többi barátnőmnek sem. :)
Szerintem ott gond van fejben, aki bepánikol, amikor a gyerekek elköltöznek otthonról. Hiszen rengeteg hobbi van, amit csinálhat az ember, vagy akár elkezdhet tanulni egy új nyelvet, sőt, szerintem egy egyetem/főiskola elkezdése sem késő.
A férjem anyukája sem dolgozott soha, mégis azt mondja, hogy ez volt élete legjobb döntése, pedig a férjem 18 éves kora óta nem él náluk.
Nekem sem abból áll az életem, hogy a gyerekeket ellátom, rengeteg programom/programunk van, minden nap megyünk valahová, találkozunk másokkal (nagy a baráti társaságunk).
Nekem akkor lenne boldogtalan az életem, hogyha reggel 8-től délután 4-ig kellene robotoljak valahol, közben a családomra semmi időm nem jutna. :)
Házi rabszolga sem vagyok, hiszen háztartást nem vezetek.
válasza:13: Akkor talán apukádnak nem is az a baja, hogy nem lettél orvos, hanem hogy nagymértékben függsz a férjedtől.
Ha életetek végéig együtt maradtok és férjednek végig jó munkája lesz, akkor semmi gond.
De a férjed keresőképtelen lesz (pl. betegség miatt) vagy elváltok, akkor kiszolgáltatott leszel, és nem csak te, hanem a gyerekek is.
Gondolom, apukád már idősebb, ezért ő is látott már olyat, hogy egy nő 50 évesen marad egyedül és akkor kellett önállóvá válnia, megfelelő végzettség, munkaviszony, munkatapasztalat nélkül.
válasza: válasza:Ha az a baj hogy anya vagy akkor nem is tudom.... furcsa.
Édesanyámék azt akarták hogy ügyvéd legyek. Mindennapos veszekedések voltak. Én meg direkt nem iratkoztam Gimibe. Nem akartam. Pedig sokat kereshetnék. De úgy érzem hogy szakácsnőként is lehet sikereket elérni.
Szakács lettem.
ÉS amúgy is : Orvos.... az egészségügy nem fizet...
Mit szeretne? Dolgozz napi 12-18 órát 120-150 E ft-ért?
Vagy napi 24 óra is előfordul....
Mond meg neki hogy Apu.. Nem lettem orvos,nekem így teljes az életem,szépen élünk megvan mindenünk nem vonz az orvosi egyetem. Talán később ha nagyok lesznek a gyerekek ( ezzel nem is mondasz nemet,és igent sem..)
válasza: válasza: válasza:"háztartást nem vezetek" - hát, ha eddig nem verted ki a biztosítékot az itt kommentelők 99%-ánál, ezzel tuti:)))
Én megértelek. Éld úgy az életed, ahogy neked tetszik. Persze van benne kockázat, de az élet minden döntésében van, ezzel nyilván tisztában vagy és vállalod.
Ugyanakkor neked meg azt kell elfogadnod, hogy apád nem tudja túltenni magát azon, hogy nem folytattad az ő útját (sok orvos nagyon oda van az "orvosdinasztia" gondolatától, pedig orvosnak lenni manapság... az is nagyon nehéz ügy, főleg, ha valaki lelkiismeretesen akarja csinálni).
Gondolom, az külön szálka a szemében, hogy más szakmában sem építettél karriert. Aki "karrierista" vagy "munkamániás", az úgysem tudja felfogni, hogy van, akit kielégít a családi élet és mondjuk anyaként is kiteljesedettnek érezheti magát. Nem rosszindulatból, egyszerűen nagyon más a felfogása.
Te, ahogy írod, azt nem bírnád, ha reggel 8-ra be kellene járnod valahova. Az emberek többségét viszont ez élteti, még akkor is, ha nem is a pénz az elsődleges motiváció, de így teljesedik ki, és ezáltal érzi értékesnek magát, ez ad keretet a mindennapi ritmusának, ezért érzi úgy, hogy érdemes felkelni reggelente.
Egyébként a "klasszikus" munkának és az "anyaszerepnek" is megvan ugyanaz a kockázata, ha azt tekintjük, hogy egyszer muszáj nyugdíjba menni, és a munkának vége lesz, az anyának meg egyszer muszáj elengednie a gyerekeit, és ha az anyaszerepnek nem is lesz teljesen vége, alapvetően megváltozik.
Ha boldog vagy, és megengedheted magadnak, hogy úgy élj, ahogy akarsz, akkor légy érte hálás a sorsnak és élvezd ki!
Ja, az égvilágon semmi sincs, amivel érvelhetsz:(
válasza:Akkor ki vezeti a háztartásotokat, ha nem te?:-)))
Egyébként irigyellek, kérdező, hogy ilyen könnyen vagy, csak ez nem mindig lesz így. Persze most minden tökéletes, olyannyira, hogy el sem hiszed, hogy bármi is történhetne veled, veletek az életben. Van egy mondás, hogy mindig a legjobbat reméld, és a legrosszabbra készülj. Nálad ennek csak az első fele van meg, nyomokban. De te tudod. Apádat annyiból megértem, hogy aggódik a helyzeted, a jövőd miatt, sőt az unokái jövője miatt (valószínűleg), bár az nyilván hibás döntés volt, hogy egy neked abszolút nem való pályát akart volna erőszakolni.
Az igaz, hogy ha a gyerekek kirepültek, még annyi lehetőség van mást csinálni. De ehhez pénz kell. Ha új dolgot akarsz tanulni és oktatásra akarsz járni (akár egyetem, akár tanfolyam, nyelvek, bármi), minden pénzbe kerül. Ha új hobbit akarsz, vagy utazgatni, vagy akármi, az is mind pénzbe kerül. Ha akkor esetleg nem lesz már férjed, aki eltart, viszont 40-50 évesen nulla munkatapasztalattal a kutya nem fog még bolti eladónak sem alkalmazni, akkor miből lesz pénzed? A gyerekeidet fogod lehúzni, épp akkor, amikor már a saját életüket élnék a saját családjukkal, vagy mi? Hogyan képzeled el a későbbi jövődet? Nem véletlenül hozták fel ezt már többen. Ne nekem válaszolj, magadnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!