Mikor fogadja el, hogy én boldog vagyok a gyerekekkel? Miért kell ezt mindig felhozni?
Apukámnak nagy törés volt az életében, hogy őt követve nem az orvosira mentem, pedig jól tudta, hogy a kémiát és a fizikát gyűlölöm, a biológia sem volt a kedvencem.
Az egyetem alatt terhes lettem és akkor közölte, hogy nem érdekli tovább, mi lesz velem, szégyent hoztam rá és sosem csalódott még senkiben akkorát, mint bennem. Mindezt azért, mert az anyaságot választottam.
Nemrég született meg a 3. babánk és boldogok vagyunk a férjemmel, nem állt meg az életünk a gyerekek miatt, ahogy páran megjósolták, sőt.
Viszont az apám a mai napig mondja, hogy orvosként milyen sikereket érhetnék el. Havonta egyszer ebédelünk együtt általában, de ez mindig feljön. Egyszerűen mintha nem fogná fel, hogy én boldog vagyok így.
Pl. itt van egy barátnőm, akit felvettek az orvosira és 23 évesen döntött úgy, hogy elege van belőle, neki az nem való. És kezdhette újból az egész egyetemet.
Én örülök, hogy még csak el sem kezdtem, hiszen tudtam, hogy nem vagyok orvosnak való.
Szerintetek mit mondhatnék, amitől megérti, hogy nekem így teljes az életem?
Milliomos anyuci unatkozik és felrakott egy kérdést.
Szabadidejében kávézik a barinőkkel, vásárol, utazik, színházba és moziba jár. A gyereket lepaszolja ha nincs kedve hozzá. Pénz meg jön mint a víz a csapból.
1. kamu
2. ha igaz mindez nem értem miért jösz ide hergelni a szegénynépet?
1. Az miért "lepasszolás", ha az apukájukkal, vagy a nagyszüleikkel vannak? Vagy úgy gondolod, Utolsó, hogy egy anyukának egész nap és éjszaka a gyerekekkel kell lenni?
2. Mi lenne "kamu"? Hogy konfliktusom van az apámmal évek óta és szeretnék az ügy végére pontot tenni?
3. Ide nem írhat bárki, anyagi helyzettől függetlenül? Nem tudtam, hogy itt rangsorolják az embereket vagyon szerint.
4. Te nem azt csinálod szabadidődben, amit szeretsz?
Ha én kávézni, vásárolni és utazni szeretek, akkor nem tehetem azt, mert mások szerint "ciki"? :)
Kedves kérdező. Sajnos apukádat már nem fogod meggyőzni, nem fogsz itt kapni egy kulcs mondatot, amivel a látásmódja megváltozna. Egyszerűen csak tartsd tiszteletben, és szeresd őt, ez van a Te befolyásolási körödön belül. Az, hogy apukád mit gondol, mit beszél, az a befolyásolási körödön kívül esik. Teljesen felesleges emiatt stresszelni magad, meg megoldáson agyalni. Változtasd meg azt, amit tudsz, vagyis magadat! Ha mondja, hát mondja, cserébe kínáld meg sütivel, ahelyett, hogy védekezésbe, magyarázkodásba kezdenél, hisz ezeket már nyilván próbáltad 1000x és látod, hogy nem használt. Válts eszközt, mert ezek nem használtak eddig se, eztán se fognak, apukáddal meg felesleges acsarkodni, az évek hamar elmúlnak, ha majd nem lesz Veletek, ne arra kelljen már gondolnod, hogy hány évig ment ezen a semmin a huza-vona. Gyakorolj önuralmat, légy vele nagy vonalú, és hidd el, úgy fog csodálkozni, hogy idővel ő is eszközt vált, Te pedig méltán lehetsz büszke magadra.
No, remélem sikerült a kérdésre válaszolnom.
Válaszolók: Lehet, hogy szerintetek hiba a kérdező életmódja, de ez most nem jelenthető ki, talán hiba, talán nem. Ez majd a jövőben, fog kiderülni. De gondolom Ti is hibáztatok már életetek során. Nem kell Őt megvédeni, ha hiba lesz, vállalja a következményeit és idomul az új helyzethez, ahogyan Ti is tettétek, amikor hibáztatok. Ha meg nem hiba, lehet, hogy boldogan él még úgy 50 évet a férjével, gyerekivel, unokáival, stb. Miért kell ezt irigyelni, miért nem lehet örülni neki? Ha neki rosszabb lenne, attól még egyikőtöknek se lenne jobb.
" erre is van biztos terv, szóval nem aggódok ilyenek miatt."
Erre a mestertervre azert kivancsi lennek.
Bar egyre inkabb az a gyanum, hogy ez kamu kerdes mar megint. Es szerintem nem az elso a "kerdezotol"
"Miért kell ezt irigyelni"
Aztan miert gondolod hogy aki azt gondolja hogy ez alapvetoen hiba, hogy totalisan kiszolgaltatja magat a sorsnak, az irigykedik is ra?
Irigykedik a halal, semmi irigylesre melto nincs abban amit leirt. Szerintem inkabb kicsit szanalmas, ahogy bizonygatja hogy o mennyire boldog es mennyi mindene van.
Miből gondolom? Olvasd vissza a válaszokat és meglátod hány cinikus, a kérdést teljesen nélkülöző válasz jött.
A cinizmus pedig nem vicces irónia, hanem valami belülről fakadó üresség, irigység. És nyugodtan gondolhatom ezt, mert senki nem fogja hangosan azonosítani, amikor irígy. Illetve, de, előfordul, hogy elhangzik pl. ez: "óóó, de irigy vagyok, de jó neked!", de ebben az van, hogy "de jó neked, bárcsak nekem IS ilyen lehetne". Azt viszont soha, senki nem fogja kimondani, hogy nekem nem jöttek össze a dolgaim, rosszak voltak a családi mintáim, nem voltam jókor, jó helyen, önbizalomhiány miatt sokszor nem voltam kitartó, ezért baromira zavar, hogy neked ezek összejöttek és azt kívánom, bár ne lennél sikeres/boldog, úgy kevésbé érezném magam rosszul. Ezt senki nem fogja, soha kimondani, pedig mindannyian éreztünk már így. Viszont a cinizmusból nyugodtan lehet feltételezni. Nincs ezzel baj, együtt érzek ezekkel a válaszadókkal, biztosan vannak nehézségeik, csak gondoltam válaszolok a kérdezőnek is, anélkül, hogy teljesen ismeretlenül elítélném az egész életét.
szerintem is ez átpasszolás, mert hidd el egy nagyszülőnek nem leányálom egy 2 évessel foglalkozni. óvodáskorig szimplán nem adjuk le, mert tiszteletben tartjuk a másik életét is. Elszakadhatsz tőle délutánokra,de hogy ott nyaraltasd hát, szerintem a szülő neveljen a nagyszülő csak kényeztessen.
és igen kíváncsi leszek nuku nyugdíjjal, majd hogy élsz meg én már ezért dolgozom, pedig most lettem 30 éves és már most félre kell tennem és gondolnom kell a mi van ha gyerek témára is. élsz bele a jelenbe...de hol van itt a jövő
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!