Normális, hogy az apja "alig" foglalkozik a 7 hónapos kislányunkkal?
Nem tudom, hogy ez normális és más apukák is ennyit foglalkoznak a gyerekükkel, vagy csak az én párom? Mert az ismeretségi körünkben úgy veszem észre, hogy az apukák is elég jól kiveszik a részüket a gyereknevelésből.
Én most tanulok és mellette a picivel vagyok, a párom pedig 2 műszakban 8 órában dolgozik egy gyárban.
Amikor hazaér, vagy éppen munka előtt néha-néha fél órát elgagyog vele, de ezen kívül semmi.
Nővéremék és a szüleim is furcsállják pl, hogy még soha nem látták, hogy megcsinálta volna a pici kajáját, vagy megfürdette-, elaltatta volna...
és őszintén szólva nekem is hiányzik ez a segítség tőle..a tanulás mellett elég idegőrlő hogy se éjjelem se nappalom. Nappali tagozaton 150 km-re van az egyetem, ahova bejárok, és egy művészeti suli, tehát év közben is rengeteg gyakorlást igényel.
Itt azt olvastam egy kérdésnél, hogy sokaknál szokás pl., hogy az apuka mondjuk egy hétvégi napon egész nap a picivel van, így addig az anyuka tud pihenni. Én ezt meg is említettem a páromnak, de ő teljesen máshogy látja a dolgokat. Egyből azzal jött, hogy ugye nem várom el, hogy ő még munka után a picivel foglalkozzon? Természetesen nem is ezt kértem tőle, de egy szombati nap, amikor esetleg ráérne, vagy bármikor egy reggel ha felkelne megetetni, az nagy segítség lenne.
Járok közben hétvégén egy tanfolyamra is, ami pénteken este 10-ig tart.. éjfél után érek haza, reggel 6kor pedig indulhatok vissza...persze reggel még bele kell számolnom, hogy megetetni a picit, visszaaltatni, stb.
A szüleim nagyon sokat segítenek, amikor csak tudnak vigyáznak a picire, de ők is dolgoznak és rengeteg dolguk van, mellesleg mégsem nevelhetik fel ők a picit.
A párommal hiába beszélek erről, mert ő úgy látja, hogy eleget foglalkozik vele. Igazából akkor lettem egyre biztosabb ebben az egészben, amikor már a testvéremék és a szüleim is mondták ugyanezt, amit én gondolok(egy háztartásban élünk).
Tehát csak arra lennék kíváncsi, hogy kívülállók, idegenek nézőpontjából hogy néz ki ez a dolog.





Igen, konkrétan ő akart gyereket. :)
Egyébként pedig nem ő tart el! anyagiakról pedig egyáltalán nem is volt szó, nem tudom miért kell ilyennel előrukkolni...
Bár ő keres több mint 400 000-et, de én is kapok 150 000 GYEDet + osztrák családi pótlék stb., szóval azért én is elég jól kijövök abból a 200 000-ből, amit kapok
Főleg hogy a szüleimnél lakunk, akiktől nagy segítség az is, hogy se rezsit, semmit nem kell fizetnünk...
-mellesleg nem AZÉRT vállal 2 műszakot...kb 10 éve ugyanígy dolgozik ugyanott, amikor mi még nem is ismertük egymást...
és miért hiszi mindenki azt, hogy ha az ő férje olyan, meg ő olyan, és ő úgy érzi akkor én is, vagy velem is az történt?
lehet hogy valakinek van spirálja, de én ha nem is most de később szerettem volna gyereket, a spilár pedig ugye erre csökkenti a későbbiekben is az esélyt...mellesleg anyukámnak méhdaganata lett állítólag a spiráltól, szóval én ezt semmiképp nem vállalnám be...
és még egyszer nyomatékosítom, hogy az apuka akart gyereket, és egyáltalán nem az a "nem jön ki egy 7 hónapossal" típus...
különben meg nem megszakításos módszerrel védekeztünk, hanem fogamzásgátló gyűrűvel, és ez mellett sikerült be..
mellesleg nem vagyok abortuszellenes, mint írtam ez is lett volna az 1. verzió, de a kórház parkolójában azon a bizonyos napon a párom szemébe néztem, és azt mondtam hogy menjünk haza....láttam rajt hogy a szíve szakadt volna meg és mennyire akarta, nekem pedig akár tetszik valakinek, akár nem, végül nem volt szívem megölni egy gyereket..
és azóta is én vagyok a legbüszkébb anyuka mert életemben nem láttam még ilyen szép és ügyes kislánytˇ^.^
és amúgy igen még előtte le lehet vágni valakiről, hogy miylen lesz apaként...de én nem ilyennek ismertem és láttam sohasem...
velem is tök más az utóbbi időben, de ő ezt nem így látja...
lehet hogy ennyi idő után ez normális de nekem akkor is hiányzik a régi udvariuassága meg kedveskedése..





ebben az esetben apuka játszotta a mártírt vagy legalábbis rózsaszín álomvilágban élt,de a valós gyereknevelés már nem fekszik neki :( persze lehet ez csak addig tart amíg még nem tud mit kezdeni vele. Így viszont férjed volt az önző, mert rád kényszerítette az akaratát, míg te nem is így akartad. Az más hogy ez végül visszafelé sült el. De egy gyereket 2-en kell akarni és várni, nem irányíthat csak az egyik fél dacból vagy azért mert elképzel valami rózsaszín világot és gyerekes módon bele vág, csak mert neki mindenképp kell egy
én csak a két szép szeméért nem vállaltam volna be, hisz ha én nem igazán akarom(akkor még), féltem volna attól, hogy miképp fogok viszonyulni a kicsihez és a többi.Hisz mi van ha depis leszek és meggyűlölöm a gyereket csak mert félek a jövőtől meg ilyenek(de ez csak rám igaz)
off: anyukám spiráljával is volt gond,de a maiak már nem olyanok,de pont ezért mondtam a 36-nak hogy mindegy mivel védekezel semmi sem biztos és mindegyiknek van valami hátulütője, mindegyikről vannak rémhírek és mindegyiknél egy-egy embernél előfordul valami probléma,de ettől még nem mindenkinél fog az előbukkanni





Számomra inkább az felháborító, hogy vannak itt olyan emberek, akiknek az teljesen normális, hogy a férfi nem foglalkozik a pici gyerekkel, mert nem beszél, nem olyan értelmes még, és várni kell addig amíg idősebb lesz. :)
Na és hogyha a nő érezne ugyanígy, hogy jaj ne, még túl kicsi, felé se akarok nézni? Akkor mindenki elvesztené az eszét.
Nem, emberek, ha a férfi is akarta a gyereket, akkor kötelessége neki is fürdetni, etetni és játszani vele, akárcsak az elsőnek. Az első jól mondta, nem is értem, miért van ilyen alacsony százalékon.





*akárcsak az anyának
bocsánat, kicsit előrébb volt az agyam mint a kezem :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!