Miért csodálkoznak az ilyenek, hogy az apuka egy idő után már nem akar foglalkozik a kisgyerekkel?

Esetemben az anyuka a tökéletes, én, mint apuka, az ügyifogyi. Legalábbis anyuka szerint. És ezt annyira magáévátette, és a gyerekbe is beivódott, hogy a gyerek már nem is hallgat rám, kezelhetetlen. Bezzeg mostmár próbálná anyuka, hogy én fürdessem, de vége, már nem hajlandó a gyerek, főleg, ha anya is ott van.

Nálunk is el lett rontva. Én vagyok a mumus: "vetközz, fürdjél, vagy hívom apát"

Persze az én hibám is, hogy nem álltam ki magamért. Arra neveltek, hogy fogadjak szót, legyek jó gyerek.

Jó nyomi gyerek, felnőtt lett belőlem.

Amit pedig leírtál: lehet, hogy bizonyos esetekben apuka örül is kezdetben, hogy nem kell foglalkoznia, de aztán eljön az idő, hogy apa és gyerek idegenek lesznek egymásnak, talán gyűlölik is egymást. És szinte helyrehozhatlan lesz a dolog.

És... a férfit is lehet egyrészt tanítani, hogyan bánjon a gyerekkel. De biztos, hogy a férfinak is vannak elképzelései a nevelésről. A konfliktusok elkerülése végett, inkább a jólnevelt/lusta apuka visszahúzódik, megadja magát.

Én pl szerettem volna az esti ceremóniát időpontokhoz kötni, hogy rendben időre elkészüljünk, ne a gyereké legyen az egész esténk, ne ússzon el az életünk a gyerek miatt. Hanem egymásra is legyen időnk.

Mai napig 1 órán keresztül altatjuk a gyereket, utána meg már semmi kedvünk-erőnk egymással foglalkozni.

Szerencsére nekem még így nem mondták, de mást már kaptam... épp bevásárolok, kérdik, hol a gyerekek, mondom, apjukkal... erre olyan nézés, mintha legalábbis discoban futottunk volna össze vagy wellnessben...

Amikor direkt a gyerekek alvásidejében megyek nagybevásárolni, egyedül, hogy nekik ne kelljen a forró autóba még beülni se, nem hogy szaladni egyik boltból másikba (klímás üzlet, forró kinti levegő) a sok ideges ember, sorban állás, ilyenek... Apjuk otthon dolgozik, így rohanok hogy mire felébrednek, otthon is legyek, mert hát a férjem munkájából van a pénz, nem lehet velük sokat, csak amikor épp szabadnapot csinál magának, de akkor minőségi időt szán rájuk, teljes odafigyeléssel, és együtt lehet a család.

nem tudom, en ezt nem tapasztaltam. En ugyan az apa vagyok, de a legelejetol fogva mindent megcsinaltam en is, es vigyaztam ra egyedul is, hogy az anyja ki tudjon egy kicsit kapcsolodni.

Szerintem soha nem tettek szova neki, de az osszes ismerosunknel is eleg jol be vannak vonva az apak. Ugyhogy nem tudom hol es kik kozott elsz, de en ezt soha nem tapasztaltam.

De ennél még van rosszabb is, amikor senki nem maradhat otthon egyedül a gyerekkel!

Múltkor esküvőre voltunk hivatalosak, másik baráti párnál is újszülött, egyikünknek sincs segítsége (nincs bevethető nagyi v egyéb rokon, barátok meg ugye mind az esküvőn voltak.)

Én úgy döntöttem a férjemmel, hogy ő elmegy,mert ő régebb óta ismeri a párt, én meg otthon maradok a gyerekkel, egy 3 hetesnek kánikulában nem való még az esküvő, hogy végigordítsa.

Viszont másik baráti pár újszülöttel lemondta azzal az indokkal, h nincs ki vigyázzon a gyerekre...

Férj nem vigyázhat a gyerekre, de egyedül se hagyhatja egy percre se anyukát, még a szertartásra se mehetett el, ami max. egy óra. Ezt se értem, hogyha már nem bízza a férjére a gyereket, akkor legalább engedje már el az egyik legjobb barátja esküvőjére.

Úristen 3-as ez durva....

Vannak olyan nők, akik meg vannak arról győződve, hogy ők tökéletes anyák és mindenkinél mindent jobban tudnak. Ezért nem engedik el a szoknyájuk mellől, persze aztán később meg panaszkodnak, hogy kellene egy kis szabadidő, semmit nem tudok csinálni a gyerek nélkül....

Én az első pillanattól rá mertem bízni a férjemre a lányunkat, mert tudtam, hogy annyira szereti, hogy nagyon felelősségteljes apa és tud rá vigyázni. Már-már túl óvatos is. :) És nagyon jó a kapcsolat közöttük, sokszor inkább az apjával szeretne csinálni bármit, mint velem. Persze ezen nem sértődöm meg, inkább elnézem, hogy milyen jók ők együtt. :)

Nincs gyerekem, de engem is meglep az ilyen hozzáállás.

Egyszer hasonló volt a téma, itt kérdeztem meg egy anyukától, hogy inkább bízná a gyerekét egy vadidegen nőre, csak azért, mert az illető nő, mint a gyermeke apjára? Azt mondta, igen.

Azt hiszi pár anyuka, hogy az anyai kötődés egyedi, pedig a gyereknek fogalma sincs DNS-ről meg vérről. Ha az anyuka elhagyja a családját, ne adj isten, meghal, a csecsemő ugyanúgy tud kötődni az apjához, akárkihez, aki felneveli. Csak akkor szembe kell nézni azzal, hogy nem maga a szülés a különleges kapocs, hanem a nevelés, a törődés.