Normális, hogy az apja "alig" foglalkozik a 7 hónapos kislányunkkal?
Nem tudom, hogy ez normális és más apukák is ennyit foglalkoznak a gyerekükkel, vagy csak az én párom? Mert az ismeretségi körünkben úgy veszem észre, hogy az apukák is elég jól kiveszik a részüket a gyereknevelésből.
Én most tanulok és mellette a picivel vagyok, a párom pedig 2 műszakban 8 órában dolgozik egy gyárban.
Amikor hazaér, vagy éppen munka előtt néha-néha fél órát elgagyog vele, de ezen kívül semmi.
Nővéremék és a szüleim is furcsállják pl, hogy még soha nem látták, hogy megcsinálta volna a pici kajáját, vagy megfürdette-, elaltatta volna...
és őszintén szólva nekem is hiányzik ez a segítség tőle..a tanulás mellett elég idegőrlő hogy se éjjelem se nappalom. Nappali tagozaton 150 km-re van az egyetem, ahova bejárok, és egy művészeti suli, tehát év közben is rengeteg gyakorlást igényel.
Itt azt olvastam egy kérdésnél, hogy sokaknál szokás pl., hogy az apuka mondjuk egy hétvégi napon egész nap a picivel van, így addig az anyuka tud pihenni. Én ezt meg is említettem a páromnak, de ő teljesen máshogy látja a dolgokat. Egyből azzal jött, hogy ugye nem várom el, hogy ő még munka után a picivel foglalkozzon? Természetesen nem is ezt kértem tőle, de egy szombati nap, amikor esetleg ráérne, vagy bármikor egy reggel ha felkelne megetetni, az nagy segítség lenne.
Járok közben hétvégén egy tanfolyamra is, ami pénteken este 10-ig tart.. éjfél után érek haza, reggel 6kor pedig indulhatok vissza...persze reggel még bele kell számolnom, hogy megetetni a picit, visszaaltatni, stb.
A szüleim nagyon sokat segítenek, amikor csak tudnak vigyáznak a picire, de ők is dolgoznak és rengeteg dolguk van, mellesleg mégsem nevelhetik fel ők a picit.
A párommal hiába beszélek erről, mert ő úgy látja, hogy eleget foglalkozik vele. Igazából akkor lettem egyre biztosabb ebben az egészben, amikor már a testvéremék és a szüleim is mondták ugyanezt, amit én gondolok(egy háztartásban élünk).
Tehát csak arra lennék kíváncsi, hogy kívülállók, idegenek nézőpontjából hogy néz ki ez a dolog.
válasza:Ne haragudj ,de ilyen embernek nem szülnék soha. Tipikusan az a fajta akinél az apaság kimerült abban , hogy megcsinálta...aztán majd ha jár ,beszél és megérteti magát a gyerek akkor csatlakozik talán! újra....persze azt a te párocskád is elfelejti , hogy lesz amikor neked is munka után kell foglalkozni a gyerekkel akkor el se lásd??
Önző pimitív emberek az ilyenek.
Az én férjem éjjel nappal pattant pedig 10 órákban is dolgozott , nekünk abból volt nem egyetértés , hogy én mondtam , hogy nem kell mindent helyettem csinálnia ha itthon van...de ő " elhajtott" hogy nekem több dolgom van amikor dolgozik, legalább segít és amúgy is férfi, bírja...na ilyen egy apa aki tényleg akarja azt a gyermeket.
válasza:Nem normális, pláne, ha tudtátok már a baba érkezése előtt, hogy te is elfoglalt leszel, meg kell osztanotok a teendőket. (Alapból is így működik egy család.)
Csak kényelmesség van mögötte, vagy esetleg fél, hogy rosszul csinálja, elront valamit? Utóbbin lehet azzal segíteni, hogy melléállsz, mikor fürdeti vagy eteti, és dicséred.:-) Vagy együtt viszitek sétálni, együtt köszöntök el tőle este lefekvéskor, esetleg kezébe adsz egy mesekönyvet, hogy olvasson neki belőle.
A nyaggatás, negatív visszajelzés még inkább ellenállást szül sokaknál, inkább dicsérd, amikor nála van a baba, hogy milyen szépek együtt, fotózd le őket stb. Tudom, hogy ez milyen nyálasan hangzik, de sokszor bejön, vannak pasik, akiknek muszáj simogatni az egóját.:-)
válasza:Jól értelmezem, hogy annak ellenére, hogy egyetemre jársz, mellette még egy tanfolyamot is bevállaltál. Gratulálok, tipikus karrierista/feminista nő vagy.
Egyébként mit vársz egy olyan apától, aki több műszakban napi 8 órát robotol egy gyárban?
válasza:Ez teljesen emberfüggő és abszolúte normális. Miért méred a párodat más emberekhez és miért követelsz tőle olyat, ami tőle idegen? Vannak olyan férfiak, akik nem tudnak a nagyon kicsi gyerekkel mit kezdeni, és az apai szeretetük akkor kezd igazán megnyílni, amikor a gyerek nagyobbacska.
Hagyd meg mindenkinek a maga tempóját.
válasza:hát kedves első és utolsó....a nagy okosságotokról annyit, hogy szülés előtt én igy ugyanabban a gyárban, ugyanígy 2 műszakban dolgoztam, mint a párom, szóval tudom, hogy fel annyira nem fárasztó, mint itthon lenne a picivel.
Itthon lógatom a lábam? Hát neked vagy nincs gyereked, vagy egy utolsó utáni férfi vagy, aki elvárja, hogy a nő dolgozzon, főzzön, mosson takarítson, tanuljon és gyereket neveljen...mindeközben a pasi CSAK DOLGOZIK...
Nem vagyok karrierista, csak mivel per pill egy érettségim van, a pici pedig váratlanul jött, KELL valami végzettség. Mégis ha 50 évesen kirúgnak egy gyárból akkor miből fogom eltartani a lányomat? Ezt az egész tanulás dolgot miatta IS csinálom. Építésznek tanulok, és azt akarom, hogy mindent megadhassak a lányomnak amit csak akarok és büszke lehessen az anyukájára. Szerintem ez nem bűn...vagy ha valaki szerint az, akkor az valószínűleg egy alacsony rangban lévő emberke, aki ezt nem tudja megérteni.
válasza:2-essel értek egyet.
Amúgy,az a 8 óra nem olyan sok, dehát van az a mondás, hogy: mindenki saját maga sorsa írója. Ő is választhatta volna az egyetemet, a továbbtanulást, de nem, a gyári munka jobb neki. Akkor meg mire panaszkodik? És akármennyire is furcsa, a tanulás is ugyanolyan kimerítő lehet.
De ő nem az a típus...amikor itthon volt 1 hétig apasági szabadságon, pelenkázta, megfürdette, stb...
Mellesleg tudja, hogy tényleg még kb enni sincs időm, ha a picivel is foglalkozok...márpedig foglalkozok.
Most tényleg baj az, hogy szeretném valamire vinni az életben, hogy büszke lehessen rám a lányom?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!