Nem merem elmondani az anyámnak, hogy terhes vagyok. Mit csináljak? Nem is "kellene" elmondanom?

Kislány, ha nem tettél volna fel egy kérdést, ami abból a szempontból problémás, hogy igazából mindenre van válaszod, eldöntött tények, és nem is akarsz megtudni semmit, akkor nem is osztottak volna ennyien > most nem kéne védekezned.

Válaszom: tégy úgy, ahogy neked jó.

Kérdező, tévedsz, az a baba a hasadban nagyonis ember.

"Úgy gondolom, hogy egy anyának mindig is a gyermeke a legfontosabb"

Rosszul gondolod, vannak anyák, akiknek nem a gyermekük a legfontosabb. Te épp most készülsz csatlakozni ehhez a "klubhoz". Ha tetszik neked, ha nem, anya vagy. Az is maradsz, legfeljebb egy halott magzat anyja leszel, életed végéig. Nem akarlak szidni, becsmérelni, a dacos válaszaidból X kilóméterről is kitűnik, hogy fáj ez neked. Sok erőt kívánok a lelki feldolgozáshoz, biztosan nem lesz könnyű.

Jesszusom, sok gyerekb___zi.

Én se akarnám annak a férfinak a gyerekét megtartani, aki átba___szott nem akarnám hogy rá emlékeztessen valaki egy életen át főleg ha a gyerekkel tartani is akarja az apa a kapcsolatot. 25 éves lesz még lehetősége olyan valakit találni akivel gyereket vállalhat, nem ilyen egy boldog család hogy egyedülálló anyaként vállal gyereket ilyen csalódás után.

Normális férfiak sokkal szívesebben ismerkednek egy egyedülálló lestrapált anyukával, mint egy lelki sérült egyénnel. Vagy mint egy olyan egoistával, aki inkább elpusztítja a saját magzatát, hogy azt hazudja magának, hogy majd boldog élete lesz egyedül egy idegen országban.

Az meg, hogy az a bajod, hgy éjszaka fel kell hozzá kelni, az nonszensz. Mert ha együtt maradtok az apjával, akkor ő kelt volna fel szoptatni?

Ha kérdezel, miért hurrogod le azt, aki válaszol? Ja, hogy nincs kérdésed, csak valami önigazolást keresel kétségbeesetten. Ha sokan vannak, akik nem értenek egyet a véleményeddel, akkor forduljon meg néha a fejedben, hogy nincs teljesen igazad.