Rossz szemmel néznétek ha a lányotok barátja heti 3 este a ti ételetekből vacsorázna?

Ahj annyira bírom mikor ilyen tipusú kérdeseknél mindig azon megy a vita hogy ki írta...

nem mindegy?!

segítséget kért, nem azt hogy találgassatok ki tehette fel a kérdést..

Akik ezt rossz szemmel nézik, albérletbe küldenék a lányukat stb.. elég fura emberek, vagy soha nem voltak hasonló helyzetben. Ha nagyon szegény a család akkor az más.

Nálunk is hasonló volt a helyzet kb 10 évvel ezelőtt. Anyukám ételt soha senkitől nem sajnál. Ez nálunk alapszabály. a barátom aki már a férjem ugyan így járt hozzánk éveken keresztül, én is bevittem a kaját magunknak, nem akartunk családdal enni, élveztük hogy ketten vagyunk. Soha semmilyen formában nem merült fel a szüleimben, hogy a barátnak pénzt, vagy 2 kg krumplit kellene hoznia. természetes volt, hogy nálunk eszik, megszokott volt hogy a szobámban.

Na most eltelt tíz év a barátból a férj lett. Épp most tatarozza ki anyám házát, teljesen ingyen bérmentve és örömmel. Mindenféle kőműves és festő munkát elvégezve. Bármikor szól az anyós egy szóra ugrik, nem tud olyat kérni amit ne tenne meg. most már külön élünk és most működik ez az egy asztalhoz ülés, a férjem is sokszor sütöget kint és a szüleimet meghívjuk.

Szóval én örülök, hogy anyukámék annak idején nagyon rendesek normálisak voltak, nem követelőztek nem sajnáltak 1 tányér kaját, nem zsarolta ki hogy velük együnk. Most visszafordult a dolog, és mi próbálunk ugyanolyan rendesek lenni, viszonozni, kérés nélkül. Most hogy nézne anyukám a férjem szemébe ha akkor sajnálta volna a ételt?

Utolsó!

Nem az étel a gond. Vagy mondjuk úgy, nem az a lényeg. Hanem az, hogy amikor az ember haza,egy a munkából és pihenni szeretne, akkor azt a családja körében szeretné tenni, nem egy idegennel a lakásban. Márpedig a gyerekem partnere idegen. Lehet, hogy egyszer csaladtag lesz, de őszintén szólva akkor sem szeretném, hogy hetente háromszor nálunk töltse az estéket.