Miért lett ez divat, hogy házasság nélkül gyereket vállalnak az emberek?

Kérdező, nem azt írtam, hogy minden esküvő hülyeség, és csak a rongyrázásról szól...Viszont a nagy büdös helyzet az, hogy valóban kiüresedett a házassági eskü - ettől még nyilván vannak, akik komolyan gondolják - , ha még emlékszel a szövegére. (Egyházi esküvőm is volt, én emlékszem rá...:-)) Csak örülni tudok annak, hogy léteznek még jól működő házasságok, a kapcsolatért egyébként egy élettársi közösségben pont ugyanannyit kell tenni, mint egy házasságban.:-)

Abban van igazság, hogy a házassági papír jogi szempontból előnyös lehet. Ezért ment férjhez az egyik barátnőm is, 15 évi együttélés után a 4 gyermeke apjához nemrégiben. Butának nem nevezném, doktori címe és három diplomája van, tökéletesen működött a kapcsolat papír nélkül is, nem kellett hozzá biztosíték.:-)

Én megértelek, kérdező. Én is ilyen "régimódi" vagyok.

Sosem értem azokat, akik azt mondják, "a házasság csak egy papír". Ettől még persze tiszteletben tarom a világnézetüket, de úgy érzem, mintha nem egy nyelvet beszélnék velük. Számomra a házasságnak igenis van mögöttes tartalma. A válás lehetőségéről pedig... ez persze "benne van a pakliban", előre kell gondolkodni, de ennyi erővel megszületni is kár volt, hiszen az egész élet egy hatalmas kockázat:S (És megfordítva: az élettársi kapcsolat és a "jogi rendezetlenség" sem "biztonságosabb".)

20 as... ha nem utazol, meg sosincs semmi bajod, csak élsz a kis burkodban, akkor tényleg még jogilag is felesleges...

amúgy én azt az érvet nem értem, hogy lagzi... basszus, mivel ez egy jogi cucc, és jogi papír, nem lagzi kell,csak két tanú. nem varázslat, jog ;)

Nem értem miért zavar téged mások családjogi állapota.

Egyébként azért vált "divattá", mert a társadalom nem ítéli el a házasság nélkül együttélőket és gyereket vállalókat, így egyszerűen aki nem kíván házasodni, az most megteheti. Valószínűleg 70 éve is pont ennyien nem akartak házasodni csak azért, hogy szexelhessenek, de muszáj volt, különben kitagadták volna őket a saját szüleik kb.

Ismerős azért nem volt hajlandó elvenni a nőjét, mert hogy a szabadsás érzete megmaradjon neki. Lett így is két gyerek, csak az a baj, hogy a szabadság érzete így is kiütközött abban, hogy a barátnő szinte privát dologként kezelhette a gyerekeket, akit a pasi is akart,csak éppen a szabadidejét, meg a saját privát szféráját többre becsülte, mint a velük való foglalkozást. Mert ő akart ugyan családot, de szabad is akart maradni. Meg is csalta a nőt, mert nyilván két kisgyerek ellátása mellett nem a szabad ura szabadon született igényei álltak a középpontban, hiszen gyakorlatilag egyedülállóként kellett megbirkóznia mindennel.

Nem azt mondom, hogy mindenki ilyen, minden élettársi kapcsolat ilyen, de az én szemeben aki arra sem képes, hogy jogilag rendezett kapcsolatot alakítson ki a társával, pusztán ígéret szintjén lemondjon a "szabadságáról", hogy az "én" helyét átvegye a "mi", aki ünnepélyesen kijelentse, hogy csak te vagy, veled szeretnék együtt élni, veled szeretnék érzelmi, gazdasági és jogi egységként családban élni, attól a későbbiekben mit lehet várni,milyen áldozatokat hoz, hogy az egység fenn maradjon és működjön? Aki meg azt hiszi, hogy az élettársi kapcsolatot könnyebb felbontani, mint egy házasságot, az valószínűeg nem élt még olyan hosszú távú kapcsolatban, ahol utána osztozkodni kellett, és nem szembesült még azokkal a nehézségekkel, hogy bizonygatnia kellett, hogy kié mi, harcolni azért, hogy ha a másik fél kirámolta a közös otthont, akkor legalább egy morzsa az otthagyott félnek is jusson, habár semmiről nincs papír, sem arról, hogy bármi az ővé lett volna, de arról sem, hogy egyáltalán volt az a valami. Pár évet felrúgni, amikor még nincsenek közös vagyontárgyak, nem nagy kunszt házasság esetén sem, de hosszú évek esetén, amikor már keverednek a dolgok, közös befektetések...gyerekvállalás stb., az élettársak esetén lehet igazán csúnya, hiszen a házasság vagyonközösösségre épül, míg élettársak esetén még mindig a szerzési arány a főszabály, aztán lehet bizonygatni, hogy ki mit vett, ki mennyit adott bele, meg mibe nem, és miért nem (mondjuk mert gyesből nem telt rá).

Én sem akarok "énből" "mi" lenni.

Ha lenne családom, felelősséget vállalnék értük, mindent megtennék, de mindenki "én" benne, nem pedig "mi".

29 es. az én és a mi az helyzetfüggő. kifele mi ként kell funkcionálni, de belül otthon mindenki én.

de egy csak énekből ááá család, akik nem állnak ki egyms mellett, azok nem család, csak egymás mellé sodort emberek.

ebből a szempontből a barátság is a mi működéséről szól. az is ugyanez. ha nincs mrésze nincs barátság se.