Hogyan mondjak le a születendő gyermekemről?

Az egy dolog, hogy TE el akarod vetetni, vagy TE nem akarsz az apja lenni. A gyerek az anyjában növekszik, mindenhez kell az ő beleegyezése, döntése is. Úgy beszélsz a gyerekről, mintha csak a tiéd lenne, pedig kettőtöké. Elvetetni nem fogják csak azért, mert te el akarod vetetni, arról az anya dönt. Ugyanígy arról, hogy örökbe adják-e. Jogaid vannak, azokról lemondhatsz, de vannak kötelességeid is, azok elől nem bújhatsz el. Ha per lesz, bebizonyosodik, hogy te vagy az apa, tejelned kell. Az apai jogaidról lemondhatsz, attól még fizetni fogsz.

Látod, nem hiába pofázza mindenki, hogy gumit kell húzni. Van egy gyerek, aki így megy neki az életnek, hogy az agyilag éretlen apja ilyen sügérségeket kérdez és túrót nem tud a világról, van egy vélhetőleg még naivabb anyja, akinek nem volt annyi esze, hogy gumit húzasson veled, és van egy 16 éves lány, akinek az élete gyökeresen megváltozik, és gyerekként gyereket szül. Jó menet volt, nem?

Na és ha mégis apa leszel? Nem dől össze a világ. A te gyermeked, a saját gyerekünket meg szeretjük, akár akartuk, akár nem. Neked csak anyagilag lesz nehéz, de annak a 16 éves gyereklánynak, aki mégis megszűli a gyerekét, annak lesz nehéz lelkileg megbírkózni egy felnőttnek való feladattal. Beszélj vele, hogy még mind a ketten gyerekek vagytok, korai még, hogy lekössétek magatokat egy gyerekkel. Beszélj róla a szüleidnek, apukáddal, ha jó viszonyban vagy vele, hogy beszéljenek a lánnyal ők is.

Nekem van egy olyan fiú ismerősöm, aki pont úgy járt, ahogy te, semmiképpen nem akarta a gyereket, a 16 éves lány mégis megszülte a gyereket annak ellenére, hogy mindenki kézzel-lábbal próbálta lebeszélni, a gyerek ma már 16 éves, és azt mondja az apja, hogy élete legjobb döntése volt, hogy aztán mégis felvállalta a gyermekét. Gyönyörű fiú, okos, értelmes, jólnevelt, az apja büszke rá. Így is lehet, nem dől össze a világ.

#46, természetesen a gyerek apja simán beleszólhat az örökbe adás kérdésébe - az egy másik kérdés, hogy itt beleszólás helyett valszeg hálát adna a Kérdező...

Másfelől ja, a lány kénytelen előbb-utóbb a szüleivel beszélni mindenképp, és abban is egyetértek, hogy ebben segíteni illendő a Kérdezőnek.

De Kérdezőnek ugyan minek kellene a saját szüleivel?