Miért nem érti meg anya, hogy nem akarok diákmunkára menni?
pihenni akarok, egész évben keményen tanultam, hogy jó legyen a bizonyítványom, mert ez már ugye számít továbbtanuláshoz. 4,3 lett az átlagom. jövőre érettségizek, tételeket szeretnék kidolgozni, a nyelvvizsgára is készülök, mert az is a nyakamon van. nincs kedvem ott ülni 6 órában, hogy semmit ne csináljak. tavaly is voltam, akkor velem mosatták fel az egész padlót, csak mert nem vagyok xy-nak a lánya, hanem egy közönséges hétköznapi emberé. az xy lánya/barátnői persze hamarabb hazamehettek és facebookoztak egész idő alatt.
hát köszönöm én ebből nem kérek.
tudom milyen az, amikor nincs és meg kell dolgozni valamiért, mert nem gazdag családban nőttem fel, úgyhogy lehurrogó válaszokat nem kérek.
jogosan vagyok kiakadva?
Nem egyforma az emberek képessége, és van akinek többet kell hajtani a 4,3 átlaghoz. Ha úgy érzi a kérdező, hogy neki szüksége van behoznia magát, akkor szerintem a szülőtől önzőség, hogy elakarja venni tőle a szükséges időt. Ráadásul azt is írta a kérdező, hogy nem jár el szórakozni, szóval azt hiszem hosszú távon sokat spórol a szüleinek, ha most inkább emel az átlagán. Szerintem ezt az egy nyarat már igazán kibírhatnák ők is, ha ennyit kibírtak, nehogy már most fogyott el a készlet az utolsó évre. Szerintem egy seggel csak egy lovat érdemes megülni, és igen is önzőség többet elvárni a másiktól. Tiszta ideg lesz a gyerek amíg a padlót súrolja, hogy mennyit kell majd még tanulnia, és utána a könyvekbe is majd ideggel veti bele magát, mert többet gondol arra ,hogy mennye maradt le, mint arra, hogy mit is kell még megtanulnia. Aztán meg mindenki csodálkozik, hogy mennyire frusztráltak a mai fiatalok.
Én anno a dolgozók szakközépiskolájában érettségiztem le, mert elküldtek a szüleim dolgozni, mert hogy kell a pénz. Mondanom sem kell ,hogy mennyire nem volt egyszerű, úgy jártam be dolgozni, hogy a zsebem tele volt a tételekkel, és a klotyón is azt olvastam, meg ebédidőben. Egyszerűen nem bírtam volna ki a műszakot úgy hogy közben ne a tanuláson járjon az eszem, ezért folyton feszült voltam. Abban az időben diagnosztizáltak szívritmuszavarral, amikor az egyik dolgozatírás előtt rosszul lettem a szünetben.
Az én nyaraim azzal teltek, hogy szétvetett kézzel-lábbal feküdtem az ágyon. Minden nyaram. Nem mentem soha se szórakozni, se dolgozni, tanulni se tanultam.
Amint leérettségiztem, elkezdtem dolgozni, és azóta dolgozom. Nem kell felkészülni az életre. Meg kell csinálni azt, aminek eljön az ideje.
Én sosem diákmunkáztam, alulfizetett borzalmak voltak csak. Persze nem is tanultam nyáron, jó, ha vizsga/doga előtt lenyomtam pár órát, ami eléggé felkészített a programozói létre, a programozó alapvető erénye a lustaság :)
Teljesen más normálisan dolgozni és mondjuk futószalag mellett, ebben akkor is biztos vagyok, ha soha életemben nem volt részem az utóbbiban.
Nyaranta kirándultam és a ház körül dolgoztam annak idején (mindig volt tennivaló), szerintem ez így teljesen jó volt. Nem voltunk szegények, bár gazdagok sem, nem szorultunk rá, hogy dolgozzak és utáljam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!