Anyának van igaza és gonosz beszólás volt, vagy ezt ti sem bírnátok már?
A nővérem 2 évvel idősebb nálam. Mindig az ő árnyékában éltem, ő volt a család reménysége, iskolásként kitűnő volt, minden versenyt, amit lehetett, megnyert.
Én pedig általánosban még próbáltam "utolérni", de rájöttem, hogy hiába akarom lenyűgözni a családomat, hogyha közben boldogtalan vagyok. Így eljöttem abból a gimiből, ahová miattuk mentem és elkezdtem máshogy élni.
Nem a kitűnő bizonyítvány és a folytonos tanulás, versenyzés volt a célom, hanem hogy szórakozzak, éljek.
Évek teltek el, én 23 évesen külföldön élek, nagyon magas életszínvonalon. A nővérem 25 éves létére három gyerekes anyuka, a házassága a csőd szélén és úgy néz ki, mintha legalább 35 lenne.
Tegnap ünnepeltük apukám 50. születésnapját és elkezdődött a szokásos "milyen rossz lehet nekem, hogy nincs párom és gyerekeim" téma, meg hogy mennyire karrierista lettem, nekem csak a pénz és a fényűzés a fontos, a külsőségek érdekelnek. Amúgy sem volt jókedvem, mert előtte volt egy kis nézeteltérésünk a nővéremmel az ajándékok miatt, amiket hoztam a gyerekeinek és azért, mert szóvá tettem, hogy a fia eléggé neveletlen.
Erre még jött a többiek szent beszéde, hogy hát igen, a pénz semmit nem jelent, ha a Karácsonyt egyedül töltjük, meg ilyen hülyeségek. Én pedig megjegyeztem, hogy attól, mert nem több gyerek lóg rajtam és nem vagyok folyamatosan kialvatlan, attól még igazán boldog az életem. Mikor kimentem cigizni, az anyám utánam jött és elkezdett kiosztani, mint egy óvodást, hogy ez mennyire gonosz volt a nővéremre nézve, mikor tudom, hogy így is mennyire nehéz az élete, stbstb.
Szerintetek itt kinek van igaza?
"Miért támogatnám? Magának hozta ezt össze, ne az én pénzemből hozza helyre az életét. Valahogy eltűnt a régi, fölényes mosoly az arcáról mostanában, helyette a szeme alá költöztek eléggé lilás karikák..."
Ezt a kárörvendést... :( :( :(
Kérdező, soha-soha nem szabad elfelejteni, hogy honnan jöttél. Akárki is vagy most, akármit is csinálsz és akármennyit keresel, attól még az vagy, aki onnan jött. Pontosan tudom, én is 23 éves vagyok, én is nagyon jól keresek, sokra vittem, tanultam is érte eleget. Nekem is hasonló a viszonyom a nővéremmel, most ő is rossz helyzetbe került.
DE
Az élettől mindenki visszakapja azt amit beletett. A nővéred valószínűleg most kapta vissza az amit korábban tett. Az enyém is.
Neked nincs jogos emiatt megvetni őt, nem a te dolgod.
Ne felejtsd el, hogy te is bármikor kerülhetsz rossz helyzetbe. Neked akkor jól esne, ha éreztetnék veled a felsőbbrendűséget, és nem segítenének neked, pedig könnyedén tudnának? Szerintem nem...
Nem a te dolgod visszaadni a tesódnak a régi sérelmeidet, azt megteszi az élet.
És ne szállj el. A pénz az csak egy dolog, azt nem fogod magaddal vinni halálod után. Emiatt nem vagy értékesebb senkinél. Szállj le a magas lóról.
Azért látszik a tipikus magyar mentalitás itt is, a kérdező megemlítette hogy jól keres, rögtön mindenki lek..vázza :)
Valahol amúgy érthető a kérdező hozzáállása, neki sem lehetett kellemes, hogy folyamatosan máshoz hasonlítják, a másik gyerek a tökéletes a szülők szemében. Alapvetően itt kezdődik az egész baj. Ráadásul, most hogy bejött neki az élet, a szülők azért szólják le, és még mindig a másik gyerek a kedvenc.
Viszont ha magát a vitát nézzük, akkor igazából senkinek nincs igaza, csak mindenki ott támadja a másikat ahol éri, a kérdezőt is leszólják, ő meg rákontráz és ugyanúgy leszólja a másikat. A nővérnek is szar érzés lehet, hogy van egy elcseszett élete és leszólják, meg a kérdezőnek is, hogy beleszólnak az életébe. Az a helyzet, ahol a legegyszerűbb elkerülni szimplán egymást, hiába a családról van szó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!