Anyának van igaza és gonosz beszólás volt, vagy ezt ti sem bírnátok már?
A nővérem 2 évvel idősebb nálam. Mindig az ő árnyékában éltem, ő volt a család reménysége, iskolásként kitűnő volt, minden versenyt, amit lehetett, megnyert.
Én pedig általánosban még próbáltam "utolérni", de rájöttem, hogy hiába akarom lenyűgözni a családomat, hogyha közben boldogtalan vagyok. Így eljöttem abból a gimiből, ahová miattuk mentem és elkezdtem máshogy élni.
Nem a kitűnő bizonyítvány és a folytonos tanulás, versenyzés volt a célom, hanem hogy szórakozzak, éljek.
Évek teltek el, én 23 évesen külföldön élek, nagyon magas életszínvonalon. A nővérem 25 éves létére három gyerekes anyuka, a házassága a csőd szélén és úgy néz ki, mintha legalább 35 lenne.
Tegnap ünnepeltük apukám 50. születésnapját és elkezdődött a szokásos "milyen rossz lehet nekem, hogy nincs párom és gyerekeim" téma, meg hogy mennyire karrierista lettem, nekem csak a pénz és a fényűzés a fontos, a külsőségek érdekelnek. Amúgy sem volt jókedvem, mert előtte volt egy kis nézeteltérésünk a nővéremmel az ajándékok miatt, amiket hoztam a gyerekeinek és azért, mert szóvá tettem, hogy a fia eléggé neveletlen.
Erre még jött a többiek szent beszéde, hogy hát igen, a pénz semmit nem jelent, ha a Karácsonyt egyedül töltjük, meg ilyen hülyeségek. Én pedig megjegyeztem, hogy attól, mert nem több gyerek lóg rajtam és nem vagyok folyamatosan kialvatlan, attól még igazán boldog az életem. Mikor kimentem cigizni, az anyám utánam jött és elkezdett kiosztani, mint egy óvodást, hogy ez mennyire gonosz volt a nővéremre nézve, mikor tudom, hogy így is mennyire nehéz az élete, stbstb.
Szerintetek itt kinek van igaza?
Mindenkinek kicsit-kicsit igaza van.
Neked azért, mert nem hagyod, hogy beleszóljanak az életedbe. Szüleidnek meg azért, mert bizony sz.ar érzés 30-40 évesen egyedül tölteni az ünnepeket... még idősebb korban még rosszabb...
Engedd el a füled mellett ezeket a dolgokat.
Egyik okosabb, mint a másik. Nekik kb. úgy jöhet le, hoyg az arcukba dörgölöd a jó életszínvonalad, a hülyének is leesik, hogy 3 gyerekkel, 25 évesen szar házasságban baromi szar dolog élni és benned akarnak rossz érzést kelteni, mert előtted ott az élet, egy csomó lehetőség meg az anyagiak, hogy sokka ljobbat is összehozz, mint a nővéred.
Kíváncsiságból, mivel és hogy sikerült magas életszínvonalat összehozni kint, mit csinálsz?
Mire lennék féltékeny?
Hogy egy érettségije van, mert az egyetem helyett inkább gyerekeket szült? Vagy hogy a férje már válni akart, de ő inkább teherbe esett harmadjára is, így maga mellett tartva a boldogtalan "szerelmét"?
Baromi nagy életút, mondhatom.
Az pedig nem jelenti azt, hogy nincs senkim, mert nem cibálom magammal Magyarországra, a semmi közepére bemutatni a szüleimnek.
Inkább töltöm egyedül, nyugalomban az ünnepeket, mint egy káosz közepén, műmosollyal az arcomon, azt várva, mikor ér már véget az egész.
Nem a nővéremre néztem fel, csak úgymond elvárás volt, hogy olyan legyek, mint ő. Féltem attól, hogy mi lesz a szüleim reakciója, nem akartam, hogy csalódjanak bennem, folyamatos nyomás alatt voltam. Ez kb. 14 éves koromig volt, utána elkezdtem élni.
Egy cégnél dolgozom, elég jó fizetésért.
Szerintem igenis neveletlen az a gyerek, aki folyton üvöltözik, nem köszön, nem köszöni meg az ajándékot, rohangál összevissza, miközben már az egész család nyugodtan eszik. De ez semmi, a legjobb az volt, mikor a több, mint 1500£-os, hófehér táskámat hajította le a cipők közé "viccből".
Több kisgyerekes ismerősöm van, ezeket egyikőjük sem tűri, bár a gyerekek nem is vadállat módjára viselkednek, ha vendégségbe mennek.
Miért támogatnám? Magának hozta ezt össze, ne az én pénzemből hozza helyre az életét. Valahogy eltűnt a régi, fölényes mosoly az arcáról mostanában, helyette a szeme alá költöztek eléggé lilás karikák...
A gond az volt az ajándékokkal, hogy mégis miért veszek ennyi ajándékot nekik, mikor ők ezt nem tudják megtenni és ezután elvárják ezt majd tőlük is, meg hogy én megvásárolom a szeretetet és hasonlók.
Sajnálom, hogy egy család, ahelyett hogy összetart, rivalizál és veszekszik egymással... Kisstílűnek tartom ezt a magatartást a részedről, még akkor is, ha a gyerekek rosszak, neveletlenek...
Az ember az ilyen dolgokat szinte mindig akkor bánja meg igazán, mikor már késő.. vagy mert túl öregek lesznek hozzá, esetleg beteg lesz, vagy meghal a másik fél a családjából. És ilyenkor maradnak a tüskék, a sebek. Ahelyett hogy MOST próbálnátok meg egymással békében és szeretetben élni. Amíg még lehet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!