A lányom nem akar segíteni?

"majd koppan ha otthagya a pasija akkor majd kuszna haza hogy segitsetek"

Nem azért mondom, de te olvastad a kérdést vagy csak a "pasija fizet mindent" részen akadt meg a szemed jó magyar módjára?

Egyébként azt még jól gondolom, hogy a párod nem az ő apja? Nevelőapja volt a lányodnak, vagy hány éves volt a lányod, mikor összejöttetek? (bocs, csak abból gondolom, hogy nem a lányod apja, hogy párodnak hívod, nem a lányom apja, férjem, vagy ilyesmi).

Ha nem a saját apjáról van szó, akkor meg végképp érthető, hogy egy idegen férfi életéről nem akar gondoskodni.

Utolsó nem mindegy, hogy a lányt ki tartja el? A kérdező az egyetemi hallgató lányáról akar pénzt legombolni, aki ráadásul a körülmények miatt nem is lakott vele.

Ez a kérdés, te ezt jogosnak tartod?

Teljesen megértem a lányod, hasonló helyzetben vagyok 21 évesen annyi különbséggel, hogy már főállásban vagyok és levelezőn végzem a sulit és a magyar átlagnál jobban keresek, de előtt évekig diákmunkából tartottam fel magam és volt, hogy napokig nem volt mit ennem.

Nem sül le a bőr a képedről, hogy a lányod akarod lehúzni pénzzel, aki küzd azért, hogy sokkal többre vigye(mint mondjuk te), aki dolgozik iskola mellett és próbálja az életét rendbe rakni?

Gusztustalan vagy és szánalmas. Teljesen átérzem, hogy mit érez a lányod és én a helyébe az ajtót se nyitnám rád. A nagymamának Respect!

Az pedig, hogy a pároddal együtt csődtömegek vagytok, nincs pénzetek, de bevállaltatok egy gyereket és elvártátok a lányotoktól hogy vele egy szobában éljen... Ez is titeket minősít. Saját magadnak köszönhetsz mindent, a lányoddal meg kezet fognék és gratulálnék, hogy erős és kitartó.

Nem szégyenled magad? Hagyd békén a lányodat.

Ugyanolyan vagy mint az anyám, aki gyerekkoromban elhagyott. Most pedig jön kéregetni, mert büdös neki a munka!

Kérdező, #18 kommentedhez:

1. A párod nem talál munkát. Az én párom azt mondta, ha kell utcát söpörne, bármit megcsinálna, de az tuti, hogy nem lenne munkanélküli, és hiszem, ha akar valaki találni ÉS nem finnyás!, akkor talál is, pláne, hogy enélkül kb kenyérre se lenne pénze.

2. Ne is haragudj, de " alányom megszületett és enm akart vele egy szobában lakni". Mint anya, tudod, milyen fárasztó éjjel felkelni egy síró babához, erre berakod egy másik gyereked mellé, hogy őt zavarja fel állandóan, miközben te meg kényelmesen alszol külön szobában? Nem is értem, ezt hogy gondoltad? Mint anyának, a kisbaba a te felelősséged és a te álmatlan éjszakáid, csak nem azt vártad, hogy majd a lányod fog éjjel felkelni hozzá? Miközben sem fizikálisan sem felelősségben (bár minden bizonnyal több esze van, mint neked), sem életvitelben nem bírta volna ezt csinálni? Egyszerűen nem fogom fel, hogy gondoltad ezt? Ő felkel éjjel hozzá, nem alszik, miközben te igen, aztán másnap elmegy a suliba, miközben te otthon voltál gyes-en?!

Nagyonis jól tette, hogy elment inkább a nagyanyjához, akinél gyerek lehetett, minthogy az is volt! Most pedig elvárod, hogy tartson el?!

Nálad valami nagyon nincs rendben gondolkodásügyileg!

ja bocsi, mint anya nem biztos, hogy tudod milyen fárasztó felkelni éjjel egy síró gyerekhez, mert szerintem te nem keltél fel hozzá!

azt elírtam (csak azért írom még1x, hátha nem érted meg ezt sem) hogy amikor öcsike született meg, a lányod mellé akartad berakni.

nem csak rossz anya vagy, de nagyon rossz ember is! majd ezek után gondolom kövi körben öcsikétől próbálod behajtani az ő keresetét, amikor már majd ott fog tartani! gusztustalan....!