18 éves lányom a párjával esküvőt akar. Támogassam vagy lebeszéljem?

Nagyon fiatal. Inkább ajánld az együtt élést, aztán majd eldől, hogyan tovább.

Szerintem itt nem azt kell figyelembe venned, hogy a fiú, illetve a szülei rendesek-e. Biztosan nagyon szerethetik egymást a lányoddal, 3 év hosszú idő, DE. 18 évesen hiába nagykorú, még előtte az egész élet. Én biztosan kiakadnék ha a 18 éves lányom elém állna, hogy ő házasodni fog. Azért mert, én is voltam 18 éves, akkor megismerkedtem egy sráccal. 3,5 évet voltunk együtt, mi is terveztük a jövőt, szerelmesek voltunk. Aztán idővel rájöttem, hogy már csak a megszokás köt minket össze, ahogyan idősebb lettem rájöttem, hogy változom és mások az igényeim, elvárásaim mint az élet, mint a férfiak terén. Akkor 21 éves fejjel megállapodtam volna egy kis falusi házban, kerttel, nyugodt élettel. Ha akkor összeházasodunk, nagyon pofára estem volna. Utólag nem is tudom, hogy hogyan gondolhattam ezt. (Nincs semmi baj a falusi élettel, de nekem nagyon nem jönne be, de a srác kedvéért belementem volna.) Én biztosan megpróbálnám megbeszélni a lányommal, hogy ne siessék el a házasságot, mert bármi megtörténhet, ha nem úgy alakulnak a dolgok, akkor 20on évesen válás lesz a vége, vagy ha benne is marad akkor élete végéig boldogtalanul fog élni..Nem szabad elsietniük mert nagyon balul sülhet el..

Támogassa, hogy esküvőt minimum 1 év együttélés utan tervezzenek.

Szerintem beszéld le, de ne úgy hogy nem támogatod az esküvőt, csak még várjanak vele.

Szerintem támogasd.Igaz,hogy akik ilyen idősen összeházasodnak,sokan nem maradnak együtt,de mi van ha ők kivételek lesznek? Ha meg mégsem,akkor ez van,megtapasztalja ezt is.Nem kéne egyből negatívnak lenni,és úgy hozzáállni hogy mi lesz ha 1-2 múlva szétmennek.

Látom le lettem pontozva..oké, hagyja őket "szárnyalni és boldognak lenni", de majd ne csodálkozzon ha a lánya 20 évesen a fejéhez vágja majd, hogy miért nem beszélte le az anyja, amikor még a tojáshéj a fenekén volt és nem látott a "nagy szárnyalástól?" hagyja őket, mert lehet, hogy nekik sikerülhet...persze, ha úgy nézzük, hogy minden jól fog alakulni és együtt maradnak, akkor pedig nem mindegy, hogy a biztonság kedvéért várnak pár évet, addig is összeköltöznek, együtt élnek, a saját lábukon állnak?! 18 évesen a hölgy most lépett ki a középiskolából, sejtem, hogy mennyire ismeri az önálló életet, a munka világát..aki azt írta, hogy a saját rossz tapasztalatok a naívakat megijeszti, annak üzenem, hogy inkább ijedjen meg és gondolkozzon felelősségteljesen, minthogy 17-18 évesen játszon házasságosdit aztán meg pár év múlva rádöbbenjen, hogy elszúrta az életét már az elején.!

Kérdező, mondd el nekik(!) a véleményedet, esetleges fenntartásaidat, de ne akarj megszabni semmit, abban támogasd a fiatalokat, ami az ő döntésük, elvégre is az ő életükről van szó, nekik kell, hogy megfeleljen.

Azért azzal számolj,h ha esetleg megpróbálod lebeszélni,akkor ez a szép családi idill is lehet,h tönkremegy. Nem hiszem,h annyir ér,ha ők ezt akarják nem érdemes lebeszélni őket róla. Tegyék ah nekik jó,aztán ha 20on évesen mégsem érzik jól magukat,hát akkor elválnak,nagy ügy,manapság a válás már divatnak számit.

Nézd, utolsó, 18 évesen mar nagykorú, nem kell az anyja beleegyezese semmihez. Érdekes, hogy itt sokak szerint egy 18 eves nem érett a házasságra, de a 16 eves gyereknek, amikor felteszi a kérdést, hogy "terhes vagyok, mit csináljak" kilencven százalék azt javasolja, hogy tartsa meg.....