2 hete elvesztette a lányom a párját. Hogyan tudnék még jobban segíteni neki?

Persze, hogy nagyon maga alatt van. Két hete történt! Az nagyon kevés idő. Hagyni kell, hogy feldolgozza. Persze azért figyeljetek rá. Tudja, hogy hozzátok bármikor mehet, ha úgy gondolja.

Pszichológus még nem kell!

Idő kell ahhoz, hogy valakinek újra életkedve legyen, miután elveszítette a másik felét. Szerelmesek voltak, együtt képzelték az életüket. A lányod nem csak a párját veszítette el, hanem a jövőjét is. Idő kell, hogy új életet akarjon kezdeni.

2 hét nagyon kevés, valószínűleg még fel sem fogta, úgy ébred reggelente, mintha a párja bármikor hazaérkezhetne. Mindenről ő jut az eszébe. Pont ezért nem akar beszélni róla, mert számára még nem halt meg. Majd idővel - ami hónapokat jelent - halványulni fog az emléke, és képes lesz talán beszélni róla. Ezt a folyamatot azzal gyorsíthatod, ha megpróbálsz új dolgokat hozni az életébe, ami nem kapcsolódik a párjához. Így nem fog folyton eszébe jutni, hogy ezt vele is milyen szívesen csinálták, stb. Ne beszélj vele a párjáról, ameddig ő nem akar. Ha viszont akar, akkor hallgasd meg. Sírjon, ha kell. Férfiakról, szerelemről, gyerekekről semmiképp ne beszélj vele, a "majd lesz másik" vagy a "kifutsz az időből, ha sokáig maradsz egyedül" csak ront a helyzeten. Most önmagát segíts megtalálni, foglald le a gondolatait új élményekkel, és próbáld rávezetni új célokra. Persze 2 hét után még ez is korai. Sokat segíthet, ha nincs egyedül. Nem kell beszélnetek, csak legyen mindig valaki körülötte. Vagy ő költözhetne egy időre hozzád. Nem is értem, hogyan felejthetne ott, ahol minden a közös életükre emlékezteti.

Kérdező, 2 héttel a halál után az a természetes, az a normális, ha maga alatt van, és az lehetne tünet, ha elfojtaná, és látszólag jól lenne. Nincs ezzel semmi probléma, egyszerűen meg kell találni azt a határt, egyensúlyt, hogy érezze, hogy mellette vagy a gyászában, de ugyanakkor ne telepedj rá, hagyd békén. (amikor az én exem halt meg anno, bele is hülyültem volna, ha anyám megjelenik ott aludni, meg takarítani-rendezkedni, ahogy írták is egyesek... a gyász legtöbbünknél egy csendes dolog a mi kultúránkban)

Temetés megvolt már? Mert az az utáni hetek szoktak a legrosszabbak lenni...