Van itt olyan aki a terhessége alatt elvesztette a férjét, párját?

szerintem a kérdező arra gondol hogy

meghalt vagy ilyesmi nem,?

nem arra hogy lelépett.

vagy igen,?

Első válaszoló! Ezt ne bántásnak vedd vagy ilyesminek egyszerűen csak egy személyes vélemény. Sok igaz van abban amit leírtál de én ennek ellenére úgy vélem, (és ne vessen meg ezért senki) hogy egy embernek az élete során a társa kell, hogy legyen a legfontosabb, vagy ha nem is a legfontosabb akkor legalább annyira fontos mint a gyermeke. Ugyanis társat (jó esetben) egy életre választ az ember, aki mellett kitart jóban és rosszban, betegségben és egészségben, akire támaszkodhat, akiben megbízhat aki mindig minden helyzetben mellette áll. És ez fordítva is igaz kell, hogy legyen. Az embernek azért van szüksége a társára mert ha élete során válságba kerül, vagy esetleg épp a gyermekeivel van probléma (akár betegség, akár viselkedésbeli ... stb.) az édesanyának szüksége van támaszra, valakire aki vigaszt nyújt, hogy legyen ereje átvészelni ezeket az időszakokat! Persze, ha úgy van erre ott van a nagyszülő is, de egy társ aki a szerelmet, tiszta szeretetet jelenti szerintem pótolhatatlan, ugyanúgy ahogyan egy gyermek is az! Na és persze a gyerekek egy idő után felnőnek, saját családot alapítanak és szerintem jó úgy megöregedni, hogy van mellettünk valaki, akit nagyon szeretünk és akivel elképzeltük az életünket! Én még soha sem tapasztaltam hasonlót remélem soha nem is fogok, de én sajnos meglehetősen gyenge ember vagyok, én valószínűleg beleőrülnék ebbe ... Még kimondani sem merem. Mi most várjuk az első babánkat és fogalmam sincs hogyan vészelnék át egy ilyen tragédiát. (Már ha át lehet ... )

Kedves Kérdező! Sajnos Neked nem tudok segíteni, mivel ahogyan már írtam a környezetemben még nem tapasztaltam hasonlót. De őszinte részvétem! :-( Bár ez nem sokat segít, de többet sajnos nem tudok mondani. Sok erőt és kitartást kívánok a barátnődnek és egészséges kisbabát!

32 hetes kismama

A szívem szakad meg :(

Beszélgess vele sokat, biztosítsd arról, hogy mellette vagy.

Őszinte részvétem.

Hála Istennek én nem tapasztaltam ilyent a környezetemben, viszont szerintem ennél rosszabb az, amiben én vagyok, hogy van férjem, de nincsen társam, aki szeret, mellettem van. A gyerekünknek is csak akkor van apja, mikor apának kedve van játszani, kedve van elmenni sétálni. Együtt lakunk, de nem családként. Nekem a két és fél éves gyermekem a támaszom és mindenem.

A barátnődre visszatérve, erre vannak a barátok. Szerintem beszéljétek ki jól a témát, de csak egyszer. Mondjon el mindent, ami a szívén van, aztán amennyiben lehet te soha ne említsd. Ha benne előjön beszélgess róla. Biztosítsd arról, hogy mellette állsz, segíts neki akár a baba körüli teendőkben is majd és mindenben, amit ő kér és megenged.

Kitartást!