A szuleim semmit nem engednek meg nekem. A het egen koncert es meghalok ha nem mehetek el. Mit tegyek?

Azert en jomagam "igazi" videkikent felnovo gyerek, nagyon kivancsi lennek, hogy sokatok valoban tudja -e, hogy mennyi munkaval jar egy nagy, kertes haz, haszonallatokkal vagy csak szimplan ugy gondoljatok, egyet kell erteni a tobbseggel.

En mindig is utaltalm a kinti munkat, es aterzem milyen is az, amikor kenyszerbol kikuldik az embert "mar pedig akkor is, megcsinalod" jelmondattal. En , tudom, hogy sok munka vele mert a nagyapamnak kulon foldje is volt, nem tudom hany hektar, melle meg jott a "kis" kertunk haznal(novenyek-zoldsegek-gyumolcsok). Kesobb a tyukok is voltak akiket gondozni kellett, majd levagni, kopasztani kezzel , kibelezni. Meg most is emlekszem a szagokra, a latvanyra, hat nem kellemes.

A kertes haznal mindig van munka, olyan nincs, hogy egy napot csak pihenesre szansz,es egy ido utan nagyon faraszto. Gyerekent sokszor ellenalltam, bezarkoztam a szobamba, elhuztam az idot, nem csinaltam meg a feladatomat, olyankor jott a siras, leszidas, ordibalas, buntetes. Sokszor en is anyamek fejehez vagtam, hogy en nekem rohadtul nem hianyzik ez a nagy kert, ha tehetnem be is fuvesitenem az egeszet.

Joba vagyok a szuleimmel, de mi tagadas egy idoben, ez nagyon megmergezte a kapcsolatunkat.

Nem, feltetlenul jo ez szerintem. Ha szivvel-lelekkel csinalja az ember, az rendben van de ha van aki gyuloli, mint pl. en akkor kinszenvedes.

Azon amugy jot rohogtem,hogy szerintetek a kerti munka=egyenlo az erenyes , hatarozott,jo nevelessel :D. Hat tudnek ellenpeldat...

ma 08:11

Jó magam is vidéki voltam, és bizony gyerekként részt kellett vennem a munkában. Igen, én takarítottam a csirkeólakat, etettem a csirkéket, és ha kellett mentem borsót szedni vagy csak a gazt kiszedni a veteményesből. Minden áldott nap 2 órát kint dolgoztam a kertben. Engem a házban is befogtak, mert 14 évesen már főznöm, sütnöm kellett. Persze tizenévesen engem is zavart, hogy megint dolgozni kell, de minden tizenéves lázong, még az is aki városban nőtt fel.

Nyilván az apja nem hajnaltól késő estig dolgoztatja a lányát, hanem megvan a maga munkarutin ideje amit el kell végeznie. Talán 1-2 óra. Hiszti helyett gyorsan megcsinálja, és utána "szabad".

Azt nem írtad hány éves vagy. Én tudod mit tennék a helyedben? Bocsánatot kérnék a szüleimtől,hogy szófogadatlan voltam és, hogy máskor nem csinálok ilyet.

Ez szerintem az életem folyamán mindig bevált. Viszont Abban én is egyetértek, hogy egy fiatal lányt ne gályáztassanak már hajnalban, minden tiszteletem, hoyg dolgozni kell otthon, de ne essünk át a ló túloldalára, fog majd eleget dolgozni ha felnő.

De kérdező, mégis mire számítottál, amikor nem csináltad meg a házimunkát?? Az egyetlen dolog, amit egy szülő ilyenkor tehet, az az, hogy büntet, méghozzá ott, ahol a legjobban fáj. A barátnőd tényleg rossz tanácsot adott, te pedig nagyon buta voltál, hogy hallgattál rá. Ezt előre kellett volna látnotok. Lehet tényleg álbarátnőd van, aki csak látszólag érez együtt, de simán örül, ha neked rossz? Egy szülő nem teheti meg azt, hogy ilyesmi fölött elsiklik, mert azzal egy életre elveszne a tekintélye, többé sosem hallgatnál rá, mert nincs következménye. Amennyiben az apád következetes, ha elvégzed a kötelességedet, gyakorolhatod a jogaidat. Egyik nélkül viszont nincs másik. Mi bajod van a kerti munkával? Én is lapátoltam sz*rt, és bár irodai állásom van, alig várom, hogy vidékre költözzek, és saját kertem legyen. Soha nem volt ciki, pedig Budapestre jártam iskolába. A pesti barátaim hobbiból jártak le hozzánk segíteni. Az a ciki, amit te annak állítasz be. Egyébként gondolom nem szoktad felróni apádnak, hogy amikor dolgozik a munkahelyén, miért tart el téged a fizetéséből, vagy miért van külön szobád abban a házban, amit ő épített, anyukád miért főz neked is.. nos, pont ugyanezért kell neked részt vállalnod a kerti munkában. Nem csak a munka gyümölcse közös, hanem a munka is. Te, mint 16 éves, pillanatnyilag a kerti munkával tudod kivenni a magad részét belőle. A maximum, amit tehetsz, az az, hogy egyezkedsz. Pl. a számodra nagyon kellemetlen munkákat megpróbálod lepasszolni úgy, hogy mást vállalsz helyette. Az élet viszont sajnos nem úgy működik, hogy ami nem tetszik, azt már nem is kell megcsinálni.

Apukáddal max annyit tehetsz a koncert ügyében, hogy beszélsz vele. Ígérj neki fűt-fát, és tartsd is be az ígéreted. Talán megelőlegezi a bizalmát, és elenged úgy, ha kellően jó ajánlattal állsz elő. Viszont ha később kibújsz a kötelezettségeid alól, ne számíts többé a jóindulatára.

"Nem kérek bocsánatot, mert nincs miért! Nem az én kertem, nem vagyok köteles robotolni rajta a semmiért mint egy rabszolga."

Ilyen hozzáállással viszont nálam az életben nem mennél koncertre, 18 évesen gondolom elköltöznél, és megtanulnád azt, amire nem voltál hajlandó a családi házban.

Nem a te kerted, és nem a te házad. Lehet kiköltözni.

Hm, ciki, hogy dolgozni kell! :D Én 16 évesen suli mellett éjszakai munkát vállaltam - önként - egy pékségben, mivel péknek tanultam. Reggel meg mentem suliba ugyanúgy, míg mások addig aludtak előtte. Apám már ezért balhézott velem, hogy ne csináljam ezt, végül rám hagyta, hogyha bírom, akkor csináljam. Bírtam. Sőt. A fizum 80%át, szintén önként haza adtam apáméknak - nem kérte -, de a világ legtermészetesebb dolga volt számomra. Mi az osztálytársnöimmel örültünk, hogy dolgozhattunk, hogy már akkor annyit kereshettünk - és nem csak a zsebpénzzel kellett kínlódnunk - és arra költhettük, amire akartuk. Mellette a házi munkákat, kerti munkákat nekem is, és osztálytársnőimnek is el kellett látniuk. Érdekes egyikünk se gondolta úgy, hogy ciki lenne bármi is.

Írta itt még vki, hogy fog dolgozni még eleget..., aha ilyen hozzá állással max. csak a segélyt fogja felvenni, és azt fogja sírni, hogy milyen kegyetlen hozzá az élet!!!