A szuleim semmit nem engednek meg nekem. A het egen koncert es meghalok ha nem mehetek el. Mit tegyek?

10: Ez nagyon tetszett: "Tudod, ha minden apa ilyen lenne, nem lenne annyi degenerált, életképtelen hülyegyerek."

Pont ez tört fel bennem is, hogy jééé, vannak még csodák, és akadnak még jó szülők is.

Kérdező: nekem az a gyanúm, hogy a bnőd jól átejtett téged, és ő tudta jól, hogyha nem engedelmeskedsz a szüleidnek, akkor nem fognak elengedni a koncertre. Talán lehet épp az volt a célja, hogy aki fiú tetszik neked az neki is tetszik, és emiatt leakart rázni téged.

Apád pontosan olyan apuka, amilyen az én apám is volt, hisztivel nem fogsz tudni elérni nála semmit, és van szintén egy gyanúm, hogy apád sejti azt is, hogy a bnőd lázított téged ellene. Annak idején emlékszem voltam én is ilyen szituba, bnőre hallgattam, jól belázadtam apám ellen, apámmal mehettem büntiből én is ki a telekre és koncert helyett dolgozhattam, ő is ott ült mellettem addig, amíg el nem végeztem a munkámat - én se akartam így tenni - meggyőzni nem tudtam semmivel se, viszont engedelmeskedtem végül neki, és később ő maga vitt el a koncertre - nyilván egy másikra -, sőt előtte még autogrammot is szerzett nekem az énekestől. A bnőről pedig később számomra is kiderült, hogy nem is volt olyan jó bnő, többször is csalódtam benne, míg apámba soha. Most te is haragszol rá, ahogy annak idején én tettem, de hidd el, ha bnőd nem is direkt lázított, később te is mindent érteni fogsz, és hálás leszel apádnak.

/ Bocs a kisregényért! :) /

Apád katona. És az a kopasz sosem kap eltávot, aki nem teljesíti a kötelességét. A családodban mindenkinek meg van a kötelessége.

Az apád kötelessége az, hogy rendes, életrevaló embereket neveljen belőled. És az, hogy munkát végeztet veled, az ennek a része. Az én apám, amikor 8-10 éves voltam, egy 800négyszögöles telekről szedette velem össze a köveket egy bádogvödörbe. nehogy a rotációskapa belecsapjon. 10 forintot kaptam minden vödörért. mindezt azért, mert egy pizzát akartam enni hazafelé menet. persze a pizza árának a fele se jött össze. Baromi nehéz meló volt, egésznap kinn a napon, cipeltem a nehéz vödröket, a kezem tiszta vízhólyag lett, járni alig bírtam az izomláztól másnap. De hazafelé megálltunk a pizzásnál, megkaptam a pizzámat. Az öreg csak annyit mondott, megdolgoztam érte.

Felnőtt fejjel már tudom, hogy a sziszifuszi munka totál értelmetlen volt, a rotának tök mindegy volt az a sok kő. Az apám csak arra akart megtanítani, ha akarok valamit, akkor azért meg is kell dolgoznom, és hogy becsüljem meg amim van, mert azért valaki keményen megdolgozott. Felnőtt fejjel hálás vagyok ezért a leckéért, és ha gyerekem lesz, ebben a szellemben fogom felnevelni én is.

Kérd meg őket, hogy menjenek el érted,mikor vége a koncertnek.De ne a helyszínre,hanem 1-2sarokkal odébb, hogy ne legyen égő a haverok előtt.

Ha így sem engednek el,annak oka van!

Hát nem tudom, az én férjem is katona, de nem ilyen a gyerekekkel.

Szerintem nem az a jó apa, aki megalázza a gyereket, meg büntetéssel neveli. Az én apám is ilyen volt, és 4-5 éves koromból vannak olyan emlékeim, hogy a mai napig tisztán érzem azt a megaláztatást, amit akkor éreztem. Semmi nem maradt meg ilyen tisztán bennem ilyen messziről visszanézve, csak azok, de úgy, hogy most is görcsbe rándul a gyomrom mikor eszembe jut például az, hogy két órát ült mellettem az asztalnál, mert eldöntötte, hogy márpedig megeszem az utolsó csirkecombot és addig nem kelhettem fel, míg meg nem ettem hiába sírtam. Ugyanez a kerti munka is pepitában. Ahogy nézem minden így megy náluk, kényszerítik, büntetik, és várják a hatást. Ez ment nálunk is. Indokok bármi, az sose volt, csak a pattogós parancsok, meg a az addig innen fel nem állsz, el nem mégy stb. Na meg a nem elengedések, amik mindig úgy néztek ki, hogy valamit mindig találtak, amiért nem mehetek, aztán meg közölték, hogy azért nem mehetek, mert nem kértem rendesen, ha kértem volna, akkor mehetek. Értsd, azt várták, hogy könyörögjek. Mindig csak ezt mondták, hogy azért nem mehetek, mert nem kértem eléggé nem voltam ilyen-olyan eléggé, de ha azt csináltam, akkor sem mehettem, mert úgy sem volt sose elég.

Akármilyen hisztis tini is a kérdező, de biztos lehetne vele beszélni, beszélGETni, értelmesen. Helyette viszont az apja idomítja, mint a kutyát.

Felnőtt, férjes asszony vagyok, három gyerekkel, helyre tettem magamban apámat, szeretem, de pontosan tudom, hogy mennyi mindent rosszul csinált, mennyit bántott a nevelésével, véletlen sem azt köszönhetem neki, hogy ember lett belőlem, hanem hosszú és drága terápiát a húszas éveim közepe táján.