Kisebb családi botrányt csináltam akaratomon kívül a gyerek szalagavatója tánca miatt (nevelőapja vagyok a gyereknek 13 éve). Mielőtt belemerülnék a részletekbe. Szerintetek egy fiúnak kit illik a szalagavatón ELŐSZÖR fölkérni táncolni?

Hát köszönöm a válaszokat.Gondoltam, hogy kapok hideget-meleget. Természetesen levontam a konzekvenciát.Senki sem tudta, hogy mi lett megbeszélve. A reakcióm hirtelen jött, mert számomra egyértelmű volt, hogy az édesanyját fogja felkérni, és hideg zuhanyként ért, hogy mégsem. Én csak azt láttam utána, hogy ott ül mellettem a feleségem, várta, hogy a fiacskája elvigye az első táncra, erre elviszi a barátnőjét és szegény csak kényszeredetten mosolyog, hogy "nem baj", közben megszakad a szíve. Tartom azt a véleményemet, hogy az első tánc a szülőt illeti, mert az kifejezi a felé irányuló tiszteletet és köszönetet.A barátnő meg elégedjen meg a második tánccal és az azt követő egész estével. Lehet, hogy változik a világ és sokak szemében már nem számít a tiszteletadás,fontosabbak a csajok, haverok.Egyre ritkábbak azok az alkalmak, mikor ünnepélyesebb körülmények között tiszteletet lehetne mutatni a szülők iránt és ha már ilyenkor sem teszik meg a fiatalok, akkor ne csodálkozzunk, ha már annak is örülhetünk, ha egy atyai pofon után nem jelent föl a saját gyerekünk.Természetesen nem vagyok hibátlan és lehet hogy jobban járt volna mindenki, ha nem szólok, de lehet, hogy nem. Egy dolog számít, hogy a feleségem tudja, hogy figyelek rá, és tudja, hogy ha szerencsétlenül is sült el, csak jót akartam, miatta. Köszönöm azoknak, akik megértettek.Én a témát lezártam, aki csámcsogni akar még rajta, hát rajta.