Miért lett ilyen hanyag a 17 éves lányom? Nem ezt látta tőlünk.

Még mindig a 17/L.

Szerintem ne vedd el a gépet tőle. Szerinted így megoldod a dolgokat? Miért gondolják a szülők, hogy tíltással barmit is elérnek? Hm? Inkább beszélnél vele, próbálnál a bizalmába kerülni, ami igaz időigényesebb, mint a PC tíltás. De látom, hogy a könnyebb utat választanád...igaz? Ha ennyire megváltozott biztos történt vele valami, jaa, és az, hogy gépezik azzal csak elvonja a saját figyelmét az aktuális problémájáról. Így megy ez. Szerintem azelőtt, hogy bármilyen cukkát elvennéd fontold meg, beszélj vele. Egyáltalán azon gondolkozz el, hogy voltál-e olyan jó szülő, akinek bármilyen baját elmondhatja. Jöhetnek a lepontozások, de kedves minden szülő, aki az oldalon jár, attól még semmi se változik, a tény, hogy nem nyílik meg előttetek még mindig bizalmatlanságra vall. Ezen mindenki gondolkozzon el, ne egyből ezt meg azt vegyük el a gyerektől, ezzel csak megutáltatjátok egymást, valamint olyan példát mutattok ezzel, ami nem feltétlen jó.

Az én anyám is ezt mondja mindig, hogy vele mindent megbeszélhetek... azt hiszi, legjobb barátnők vagyunk. Pedig nem.

Anyám egy olyan nő, aki magát tökéletesnek gondolja. Ha olyan kedve van, fertelmes ocsmányul tud az emberhez hozzászólni, 10 perc múlva pedig jön, mintha mi se történt volna. Ha ilyenkor még ki merem mutatni, hogy igenis megbántott, és én nem tettem még túl magam rajta, akkor én csak játszom az eszem, megint nem vagyok normális, megint nem lehet hozzám szólni.

Az egész gyerekkorom így telt, de csak mostanában, kb. egy-két éve (most 22 vagyok) kezdtem el gondolkodni azon, hogy miért is vagyok én magam ilyen elb_szott valami. Hát főképp ezért. Anyám rombolása miatt.

Miikor megtudta, hogy el akarok költözni (10 hónapot éltem együtt a volt párommal), kiakadt, hogy én egy hálátlan dög vagyok, meg hogy ő biztos ekkora sz_r anya volt, hiába teljesített erőn felül mindig mindent, stb. Az igaz, hogy tényleg igyekezett mindent megtenni, hogy nekem jó legyen, (habár azért sokmindent csinálhatott volna másképp is) de ettől függetlenül a gusztustalan stílusával és a bántásaival, megjegyzéseivel elérte, hogy már régen nem érdekel.

Most velük (vele és az élettársával) lakok, amikor szakítottam a volt párommal, kénytelen voltam hozzájuk költözni, nem volt munkám, nem volt megtakarításom.

Most azt hiszi visszakapta a kislányát, és megint próbál mindenbe beleszólni, próbál beszámoltatni, hová megyek, mit csinálok, kivel, miért, meddig - holott ezeket már 14 éves koromban sem tette.

Minden erőmmel azon vagyok, hogy elköltözzek innen, mert egyszerűen nem bírom elviselni őket. A nagy anyai támogatását és lelkesítését itt is kimutatja: mikor feljön, hogy el akarok menni, pofátlanul szemberöhög, hogy ugyan, hova mennék (albérletbe), miből (fél éve dolgozom, teljesítménybérben, ha nekifekszek, jól keresek, fenn tudom tartani magam, ha nem is a legfényesebben, de nekem csak az lenne a fontos hogy innen el), hol, meg se lennék egyedül - mert hasonló vagyok, mint a lányod, kérdező. Nem ilyen durván, hogy kaját pocsékolnék, de nagyjából.

Hogy miért?

Mert már nem érdekel.

Nem akarok megfelelni, nem akarom, hogy büszke legyen rám az anyám. Mert bántott. Neki fogalma sincs róla, sőt, senkinek sem mondtam még ezt el. Nem is igen fogom. A látszat-kapcsolatot fenn fogom tartani vele, ha el is megyek, de én ezt így nem bírom már.

Meglehet, a lányodnak is lehet valami hasonló baja.

Akkor viszont hiába kérdezed, úgysem fogja bevallani.

Javaslom, hogy gondold át, nem-e voltak az elmúlt 17 év alatt olyan megjegyzéseid, reakcióid, amik számodra abszolút jelentéktelenek, de a lányodban nagy törést okoztak. Ha lehet, hogy igen, akkor csak annyit tehetsz, hogy többet nem csinálsz ilyet. Szó nélkül.

Nem siránkozni akarok ezzel, csak rengeteg ismerősöm van hasonló problémákkal, és mind-mind-mind ugyanide vezethető vissza.

22/N

21: Együttlakásnál meg lehet követelni a közös térben bizonyos dolgokat, de a saját szobájában, meg a saját lakásában lakóknak a dogaihoz nem sok közöd van.

Most hadd ne a Te szád íze szerint lakjam a saját lakásaimat.:D:D:D:D:D Gondolom, te sem az én szám íze szerint lakod a tieidet. Mégis mi dolgod vele, hogy mit csinálok itthon? Még eddig senki nem vette a bátorságot, hogy megpróbáljon pálcát törni felettem emiatt, és teneked sem javaslom, mert arról koldulsz.

35: a Kérdezö lànya nem felnött (17 éves), tehàt még fog vältozni, rengeteget.

Amugy eszemben sincs beleszolni az életedbe, csupàn megjegyeztem egy tényt, miszerint attol, hogy szeretsz a retekben élni, még nem leszel zseni, max. igénytelen.De ezzel senkinek semmi baja, föleg nekem nem.Nyugi, biztos nem fogok beàllitani hozzàd takaritani.