Hogyan tudnám elfogadni, túllépni azon, hogy a 20 éves lányom 8 hónapja együtt van egy 47 éves férfivel?

ha boldog akkor nem zavarjon

nem a kor számít hanem h a lányod boldog legyen nem ?

Úgy, hogy tudomásul veszed azt, hogy a te és a férjed nevelése eredménye az, kedves aggódó anyuka, hogy a súlyos apahiányban szenvedő lányod egy apjakorú pasival kavar.

"Szerintetek az is közrejátszatott, hogy a lányom egy ilyen idős férfibe szeretett bele, hogy a férjem 6-14 éves koráig külföldön dolgozott és havonta csak egy hétvégén találkozott a lányommal?"

Nem. Rég túlvolt az Ödipuszon, és a fizikai jelenlét ott volt, csak ritka. Nem a fizikai jelenlét mennyisége, hanem a minősége, és leginkább a lelkié a fontos. Tehát vagy a férjed nem törődött a kislánnyal, vagy te vetted el előle a férjedet (érzelmileg), ezt nem tudom innen megmondani. A lányod olyan életkorban szenvedte el az apahiányt, amikor is az iskolai teljesítményt KELL az apának pozitívan visszajeleznie. A lányod azonban nem azzal szenved, hanem azzal, hogy végre VAN egy féri, aki szereti, kvázi az apjaként is.

Törődj bele és hagyd őket boldogan élni.

Teljesen érthető a felháborodásotok, de ez nem változtat csak ront a "Ti " a helyzeteken.

Ha nem akarjátok elveszíteni a lányotokat, a legokosabb amit tehettek ha megpróbáltok beletörődni. Ha ez sikerül, úgy könnyebb lesz túllépni az ellenérzéseteken. 1-2 év megválasztja a kapcsolatukat, de ne ti kergessétek bele a 47 éves karjaiba.

Akkora generációs különbség van közöttük, ha a rózsaszín köd felszáll, hamar jön a kiábrándulás.

De vigyázzatok a véleményetek kifejezésével, ha szakítanak is egy életre megromolhat közöttetek a kapcsolat.

Soha nem tudtam megérteni, hogy egy szülőnek hogyan lehet az első reakciója, ha a gyerek nem az ő elképzelései szerint választ, akkor megszakítja vele a kapcsolatot.

Az én felfogásom szerint, ha a gyerek esetleg rosszul választ, akkor lelki sérülésnek, esetleg egzisztenciális veszélynek van kitéve. Tehát annál inkább szüksége lehet vagy lesz rám.

A nagy korkülönbség ellenére a jelek szerint boldogok. Szerintem a szülőnek az kell az elsődleges szempont legyen, hogy a gyereke boldog, vagy nem.

Ha boldog, akkor már csak önmagaddal kell megbeszélned, hogy a szeretetedet továbbra is érezze.

Ismerek házaspárt, akik között 26 év különbség van. A férfi már 72 éves, a felesége 46. Öt gyerekük van. Boldogok. A férfi aktívan dolgozik, sportol a gyerekeivel együtt, simán letagadhat 15 évet.

De van példa a baráti körömben arra is, hogy a férj 12 évvel fiatalabb a feleségénél. Két gyerekük és 8 unokájuk van. Ebben az esetben az asszony tagadhat le simán 15 évet a korából.

A 19. században, a huszadik század első felében még megszokott volt, hogy a férfi akkor házasodott, amikor már egzisztenciálisan is felépítette az életét, készen állt arra, hogy családot alapítson, akiket el is tud tartani. Ez pedig általában 30 éven felül következett be. Tehát a 15-20 éves korkülönbség fel sem tűnt.

Olvasd el ezt a cikket.

[link]

Ha neki jó, neked csak annyi dolgod van, hogy örülj a boldogságának. Felnőtt ember. A szülői hiúság ? Igen. Azt szeretné ha a lánya fia olyan társat választ magának akikre büszke lehet. Ne ez motiváljon. "ragyog mind a kettő" Hála Istennek. Ne aggódj, fogadd el, örülj velük