Rossz anya vagyok ha szeretném ha 23 éves fiam a saját lábára álljon?

igen, az ilyen rossz anya vagyok??? -féle manipulatív kérdésfeltevőknél előbb-utóbb kibújik a szög a zsákból.

IGEN, rossz anya vagy!

ki akarod dobni a gyerekedet, mert idegesít. és ezt még a jóindulatú, önállóságra biztató anya álarca mögé rejted.

legalább magaddal legyél őszinte: idegesít a gyereked.

egyáltalán nem!

Sok sikert ehhez Neked!

Akkor neveld, de ne azért, mert zavaró, hanem azért, hogy megtanuljon bánni a pénzzel, mert ha nem tanulja meg, akkor nagyon komoly problémái lesznek.

Szerintem azt megbeszélhetnétek, hogy x Ft-ot minden hónapban tegyen félre, ha már otthon lakik, akkor használja ki ezt a lehetőséget, hogy így tud spórolni.

Ha nem munka, hanem buli miatt van ébren éjjel, akkor pedig meg kell beszélni a 'házirendet'. Nem vihet fel éjjel másokat, ne éjjel egyen, stb.

Hidd el, ha lesznek szabályok, amiket be is kell tartani, akkor meg fog jönni a vágya a külön életre :)

Eddig nem nagyon voltak tiszták a körülmények, de most már hogy leírtál pár dolgot, úgy látom, hogy valóban a kényelem miatt van otthon, ahogy ezt már valaki az elején is írta.

Szerintem jól gondolkozol.

Én 24 éves vagyok, a férjem szintén.

Ő is félt elköltözni az anyjáéktól, kényelmesebb volt neki hogy mindent a feneke alá tettek, főztek, takarítottak utána, fizették a számlákat... le kellett adnia x összeget, és kész. A legtöbb idejét a számítógép előtt töltötte.

Sajnos úgy alakult, hogy 20 évesen (akkor már 1 éve jártunk) el kellett költöznöm anyáméktól. Megtehettük volna hogy együtt albérletbe költözünk, de addig szervezkedett, míg náluk kötöttem ki.

Hát hadd ne mondjam... hiába igyekeztem megfelelni, nyilván már útban voltunk mindketten, állandóan bántottak, tönkrementem idegileg.

Egy hét kórház, idegösszeroppanás, szerzett autoimmun betegség és hetekig tartó zokogás kellett ahhoz, hogy 10 hosszú hónap után végre merjen lépni... egyedül képtelen lettem volna albérletben eltartani magam.

A kezdetek nagyon nehezek voltak, de mostanra talpra álltunk (bár hála az egész hercehurcának, nekem csak alkalmanként van munkám, csak ideig-óráig bírom őket megtartani a rengeteg problémám miatt)...

Még úgy két év kellett neki, hogy teljesen alkalmazkodjon az új helyzethez, ezalatt rengeteg hitelt halmozott fel a tudtom nélkül.

Az egész elkerülhető lett volna, ha az anyja próbálja egy kicsit önállóságra nevelni, de részéről teljesen hiányzott ez a hozzáállás - azóta is úgy bánik a fiacskájával, mintha 5 éves lenne.

Látom rengetegen nem értenek egyet veled, én igen. Lehet én vagyok ennyire önálló alkat, de el nem tudom képzelni, hogy van olyan ember 20 felett, aki ne kapna egy ilyen alkalomra, pláne ha még segíted is anyagilag...