Azok a felnőttek, akiket a saját anyjuk elutasított ilyen vagy olyan módon, hogyan dolgozzák fel ezt életükben? Milyen lelki megoldások léteznek akkor, amikor ez a hiányérzet előjön az emberben?

Nem tudom, ez mennyire lesz hasznos neked, de azért leírom.

Engem sem szeret az anyukám, sosem szeretett. Nekem az segített, amikor megismertem a párom édesanyját. Nagyon kedves, tündéri nő, az első perctől szeretettel fogadott, és mivel neki két fia van, velem mindig is lányaként viselkedett. Ő pótolja az űrt, őt tekintem az anyukámnak.

Én úgy vagyok, mint az első válaszoló, anyám nem szeretett sosem. Felnevelt, de igazi ridegtartásban.

Nekem a férjem pótolja az addig nem megkapott szeretetet. Ő a legjobb barátom, mindenben támogat, megért, szeret, összetartunk, imádjuk egymást 13 éve. És a barátnőim is sok pluszt adnak.

Ha anyám közelében vagyok, akkor viszont átvedlek megint akaratgyenge, megfelelési kényszeres kis hülyévé, és rosszul érzem magam. Igyekszem semmiben nem függeni tőle, akkor jobb minden, jobban viselem és kezelem.