Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » A saját gyerekem iránt ugye...

A saját gyerekem iránt ugye nem így fogok érezni? Szerintetek rossz anya leszek?

Figyelt kérdés
25 éves lány vagyok, van van egy párom 7 éve, együtt élünk, dogozunk, és lassan gyereket szeretnénk. Van két bátyám, mindegyiknél 2-2 gyerek. Az egyik bátyámnál 9 és 6 évesek, a másiknál pedig 4 és 2. Mindegyik gyerek születésénél szinte megvoltam őrülve, állandóan a "nyakukra jártam" babázni. A gyerekek (nagyképűség nélkül) imádtak engem. Folyton babusgattam őket, aztán később olyan 2-5 éves korig mindig játszottunk, mindent hagytam nekik, a hajamat tépték órákig (fodrászos), vagy éppen a fülembe dugtak legódarabokat (orvosos), imádtam. De aztán, kivétel nélkül mindegyik gyerekre úgymond "ránuntam". Tudom ez nagyon gázul hangzik, de nem találok rá jobb szót. Babaként meg kicsiként imádtam őket, a dumájukat, a beszólásaikat, a vigyorukat, mindent, aztán olyan 5-6 évesen már kevésbé érdekeltek. A 9 évessel már semmit sem tudok csinálni, a 6 évessel sincs már nagyon kedvem játszani, persze szeretem, csak már nem annyira "cuki" hogy elvonuljak vele órákra, mikor mondja hogy játsszunk, inkább csak az ölembe veszem és úgy beszélgetek a bátyámmal meg sógornőmmel. A 4 évessel még szívesen foglalkozom kettesben, a 2 évesért meg szokás szerint megőrülök. Olyan rossznak érzem magam, hogy csak így "rájuk untam" ahogy idősebbek lettek, mi van ha a saját gyerekemmel is így lesz? Nagyon szeretnék már babát, nagyjából értek is hozzájuk (állandóan a tesóimhoz járkáltam mikor picik voltak a babák, segítettem sokat a sógornőknek, általában én babáztam hogy ők el tudják rendezni a dolgaikat). De félek, hogy a sajátomat is 2-3 évig imádni fogom, aztán 4-7 éves koráig úgy elvagyok vele, de már néha idegesít, utána meg már semmi... Szerintetek rossz anya lesz? Nyugtassatok meg hogy a saját gyerekem iránt nem fognak így elmúlni az érzéseim? Egyáltalán normális ez hogy ilyen vagyok?
2014. okt. 3. 12:42
 1/7 anonim ***** válasza:
100%
Én azt hiszem, teljesen más, amit a saját gyerekünk iránt érzünk, mint amit a rokongyerekek iránt. Szerintem nem kell aggódnod, és teljesen normális, hogy a rokongyerekekre ráuntál idővel.
2014. okt. 3. 12:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/7 anonim ***** válasza:
A saját gyerekeddel kapcsolatban teljesen más érzéseid lesznek, és sosem múlik el, nem lehet ráunni, emiatt nem ginném, hogy aggódnod kellene. Viszont szerintem végy erőt magadon, és ha tesódéknál vagy, foglalkozz kicsit a nagyobb gyerekekkel is, hiszen szeretnek téged minden okkal. Ne kelljen nekik azt érezni, hogy már csak a kicsiket szereted, őket már nem annyira.
2014. okt. 3. 12:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/7 A kérdező kommentje:
Persze velük is foglalkozok, beszélgetek, kérdezem mi volt suliban, csak ha pl a két nagyobbra vigyázok, akkor azt vettem észre, hogy inkább berakok egy mesét, hogy együtt nézzük, nincs annyira kedvem már mindenféle hülye játékot játszani velük, míg a kicsiknek meg órákig hagyom hogy nyúzzanak. Szóval nem a szeretet múlt el, csak az a "megőrülök értük" érzés :)
2014. okt. 3. 12:55
 4/7 anonim ***** válasza:
A saját gyerekünkkel is másképpen foglalkozunk bab korában, máshogy 2, 5 évesen és máshogy később. A különbség annyi, hogy nem múlik el a "megőrülök érte" érzés :)
2014. okt. 3. 12:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/7 anonim ***** válasza:
100%

Szintén zenész. A nővéremnek van egy négy éves kislánya és egy 2 éves kisfia, mindkettőnél hetente ott voltam pici korban, aztán ezek a találkozások ritkultak (miattam).


Ugyanígy vagyok, szerintem azért van, mert a babák aranyosak, és csendben vannak, mármint sírnak, gügyögnek, de nem beszélnek. A 4 éves unokahúgom annyira unalmas történeteket tud elmesélni, hogy lefordulok a székről. Tényleg elképesztő, ezeknek a gyerekeknek mi számít érdekesnek, kicsit vicces is.


De szerintem a saját gyerek más, az végig a tied marad, majd érdekelnek a sztorijai, meg majd élvezed, ahogy fejlődik, más gyereke sose érdekes, hiába a rokonod.


27N

2014. okt. 3. 13:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/7 anonim ***** válasza:

Nálam pont fordítva van. Mikor elkezdenek suliba járni, kérdeznek, lehet nekik magyarázni, azt nagyon szeretem, mert nagyon nyitottak.


Amikor meg kicsik, csak idegesítenek, hogy nem lehet velük kommunikálni. Lehet, hogy majd örökbe fogadok egy nagyobb gyereket.

2014. okt. 3. 13:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/7 anonim ***** válasza:

A saját gyerek más, az anyai érzések mások, hisz nemcsak játszani akarsz velük, hanem gondoskodni róluk, ápolni, nevelni, terelgetni az élet útján.

De valamennyire érthető amit írsz, mert a gyerekek életkori sajátosságai minden életkorban más és más.

Nekem 4 gyerekem van, a legkisebb 1 éves, a nagy már 13, ég és föld. Ahogy nőnek a picik, egyre jobban leszakadnak rólad, másképp kell őket szeretni, foglalkozni velük. Pontosan 2-5 éves korukban lehet a legtöbbet játszani velük, de aztán egyre többet játszanak önállóan meg a kortársakkal, anyára egyre kevesebb szükség van játéktéren. Átalakul a kapcsolat, én is a picit még babusgatom, az ovisommal játszok, mesélek sokat, a két iskolással meg tanulunk, segítenek otthon na ők már tuti nem velem játszanak, csak a haverok, bár a nagyfiammal el szoktam menni futni meg biciklizni, hozzá már úgy viszonyulok nem int egy kisgyerekhez, hanem egy kamasz, teljesen más világ.

Majd meglátod, jó lesz az, biztos jó anya leszel, főleg ha ennyi tapasztalatot szereztél már idegen gyerekekkel való foglalkozás során, ez mind hasznodra válik majd!

2014. okt. 3. 15:29
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!