Rosszul viselkedtem, de úgy érzem, hogy anyukám csak a babát szereti?

Kislány, ezt te rontottad el.

1. Ha anyukád hív, ne kapcsold ki a telefont, hanem vedd fel.

2. Ha azt beszéltétek meg, hogy hatra hazaérsz, akkor érj haza hatra. Ha tovább szeretnél maradni, kérj előtte engedélyt. Ne feledd, 14 éves kiskorú gyerek vagy még, a szüleid felelősek érted és a tetteidért.

3. Nem unt meg téged, de belefáradhatott abba, hogy semmibe veszed a kérését. Ráadásul kisbabát vár, így ingerlékenyebb, érzékenyebb.

Máskor ilyet ne csinálj.

Izé, azért ne tessék közben azt se elfelejteni, hogy ez a szitu a kérdezőnek legalább annyira nehéz helyzet, mint az anyjának, az ő élete is jócskán megváltozik ezekben a hónapokban... és az anyjának legalább feltehetőleg a saját döntése volt a gyerekvállalás, amíg a Kérdezőnek csak a mások döntésének a következménye jut...

Azért valakinek az ő lelkével is kellene foglalkoznia, nem csak a terhes nő, meg a baba körül kellene forognia azért a világnak, banyek... (mondjuk kézen fekvő lenne az apja, de mint olvashattuk, ő meg külföldön dolgozik...)

Ne haragudj de nagyon nem szép dolog volt tőled hogy még csak fel sem vetted a telefont, arra sem voltál képes. Kérdezhetném hogy mi a fenének neked akkor a telefon, csak vagánykodni?

Másodszor anyukád babát vár, mivel azt írtad nemsokára megszületik ezért a terhessége vége felé járhat, gondolom kimerült, nehéz már neki minden. Nem gondolod hogy talán ezért nem bírja elviselni a barátaidat jelenleg? Ha neked valami bajod van te is jobban szereted ha nyugalom vesz körül, nem jön senki kvázi ismeretlen a közeledbe.

Nagyon sajnálom a helyzetedet. Akár meg is mutathatod anyukádnak ezt a kérdést. Anyaként mondom, hogy SZÉGYELLHETI MAGÁT! Csak mert új kanja van (fú, de csúnya kifejezés, bocsánat érte) és most fog kisbabája születni, még nem beszélhetne így a gyerekével. Te most ilyen korban vagy és nem csináltál semmi égbekiáltó gonoszságot. Nálam kiverte a biztosítékot ahogy beszélt...

Szerintem is menj apádhoz, jobban jársz. Mondhatnék egy csomó közhelyet a megbocsátásról meg a megértésről, de pontosan olyan helyzetben vagy, amikor éreztetnie kellene, hogy az új családja egyenrangú veled. Ő a felnőtt. Az ilyen kijelentéssel ennek a tökéletes ellentétét teszi, amiért a föld alá bújhatna szégyenében.

Válaszolók, lehet hogy csinált egy kis butaságot, de azért nem akkorát hogy az anyja így beszéljen vele... Ő akkor is csak egy 14 éves gyerek. Igen, lecseszheti az anyja, na de mi az hogy azt mondja neki, menjen az apjához mert ő nem fog vele foglalkozni? Ez senkinek sem szúrt szemet? Akkora rosszat azért nem csinált hogy ilyet mondjon neki. Főleg egy olyan helyzetben, amikor épp egy másik férfinek készül szülni. Ez ám az érvelés, nem mondom... Hát azért kérem, felnőtt emberek vagyunk.

28 - as voltam.

Öleld meg anyut és béküljetek ki, Mondd, hogy nem akartad halálra ijeszteni, és ígért meg, hogy sohase nyomod ki azt a nyamvadt telót. Hidd el nincs az a barátnő, aki visszacsinálhatná, ha egyszer elveszted anyukád bizalmát.

Tudod mit érezhetett anyukád? Hogy te meg jobban szereted a barátnőidet, és fontosabb a szórakozásotok, mit hogy ő aggódik érted, és minden rémséget elképzel, amikor nem tud elérni.

Amíg ezt nem látod be, okkal gondolja, hogy egy férfi szigorára lenne szükséged, mert a szerető anyai szívre nem tudsz tekintettel lenni.

Ugye nem is így van? Hát akkor mondd el neki! Nem vagy már olyan picike.