Szerintetek egy szegeny, nelkulozo gyereknek lehet boldog elete?

Én eléggé szegény családból származok, így le tudom írni a tapasztalataimat.

A gyerekkoromra azt tudom mondani, hogy boldog volt, mert akkor még nem igazán voltak igényeim. Nem volt külön szobán (2 testvéremmel aludtam egy szobában), sőt, igazán ágyam sem (egy kanapén aludtam 6 éves koromig..), de mivel nem ismertem, hogy milyen az, ha az ember "normális" körülmények között él, így nem nagyon vágytam másra. Nem tudtam, hogy mi az, hogy vidámpark, állatkert vagy nyaralás, de nem is hiányzott.

Általános iskolában kezdődött viszont, hogy a tehetősebb gyerekek csúfoltak valami miatt (pl. a ruháim miatt, vagy ha mentünk kirándulni, nekem nem volt táskám, így szatyorban kellett elvinnem mindent). Volt olyan, hogy leszakadt a cipőm talpa az iskolában és technika órán ragasztgattam, hogy haza tudjak valahogy menni... Az osztálypénzzel természetesen mindig le voltunk maradva, így az év végi kirándulás inkább gyomorgörcs volt számomra, minthogy vártam volna...

Diákmunka meg édeskevés, mert középiskola alatt kb csak a szünetekben tudtam dolgozni, abból pedig nem sokra futotta. Szüleim pedig mindössze 1-1 darab hosszú és rövid nadrágot, kb 2-3 pólót, 1 őszi, téli és nyári cipőt tudtak megvenni nekem... Tusfürdőről, normális hajbalzsamról vagy sminkekről álmodni sem mertem... És ezek még csak a tárgyak. De pl. barátkozni is csak az iskolában tudtam, mert azonkívül egy nyomorult fagyira sem tudtam elmenni a barátnőimmel... Magamhoz hívni sem tudtam a barátaimat, mert nagyon lepusztult lakásunk van (szégyelltem előttük) és megkínálni se tudtam volna őket semmivel sem...

Nyilván ki lehet törni ebből, de nagyon küzdelmes az út. Meg utána ott marad az a keserű érzés, hogy a fiatal felhőtlen éveim odalettek :/ Persze jó, hogy most már van végzettségem, rendes munkám, de na... Azért nem ugyanaz, mintha a diákéveimben élvezhettem volna ki ugyanezt :)

Bocs, de kicsit hosszúra sikeredett :)

Mindenesetre amíg egy gyerek tudatlanságban él, addig lehet boldog.

23/N

"Akinek minden az ölébe hull az nem tanul meg küzdeni, kiállni magáért."

Ezt a demagóg szöveget! Ezzel azok a szülők nyugtatják magukat, akik a semmire, szegénységbe szülik a gyerekeket.

Mi nem vagyunk gazdagok, de azért bőven átlag fölött élünk. Egész életemben megkaptam mindent amit csak kértem. Mégis mindig keményen tanultam és most is így dolgozok. Miért? Mert ezt láttam a szüleimtől és a nagyszüleimtől is és még ma is ezt látom. A pofámról leégne a bőr, ha nem tennék meg legalább annyit magamért, mint amennyit ők tettek és tesznek értem.

Mi sem voltunk soha jómódúak, mégis kifejezetten boldog gyerekkorom volt. Oké, olyan gondjaim nem voltak, mint itt pár hozzászólással fentebb, mármint volt táskám meg egyben maradó cipőm, játékokat is kaptunk (mindig csak konkrét alkalomra: szülinap, karácsony, sosem "csak úgy"), de sok dologról le kellett azért mondanunk a többi osztálytársamhoz képest. Ruháim pl. nagyrészt turkálóból voltak, sok közülük, amit kamaszkoromban kaptam, máig megvan, annyira a szívemhez nőtt. :)

Étterembe, moziba nagyon ritkán mentünk, amolyan menő, divatos cuccaim nem nagyon voltak.

Mégis azt gondolom, elképzelni sem tudok jobb gyerekkort, egy tesómról sem mondanék le egy görkoriért vagy új walkmanért visszamenőleg. :) (5-en vagyunk testvérek)

Azt hiszem, ezen az anyagi szinten, hogy turis cuccok, néhány játék és egészséges ételek jutottak, de semmi luxus vagy menőzés nem, így bőven lehet egy gyerek boldog, ha amúgy a családi háttere rendben van. Nálunk mindig béke volt és szeretet, valószínűleg ezért volt szép a gyerekkorom.

13.

A 8. kerületben valószínűleg azért drogos a többség, mert mind olyan gazdag.

Jó ,akkor higyjétek hogy a sok milliomos csemete annyira boldog..Nagyszüleim nyomorban nőttek fel ,enni sem volt mit ,háborúkat éltek át,de egyik sem kallódott el ,mindnek becsületes szakmája volt és saját erőből építkeztek és tisztességes családot alapítottak.

A mai fogyasztói társadalom és a hazug médiaszenny sulykolja csak az emberekbe hogy ha nincs 200ezres telefonod meg 30 ezres cipőd akkor senki vagy. Nem veszi észre a sok birka ,hogy csak a végtelen kapzsi és gazdag réteg malmára hajtják a vizet és robotolnak értéktelen félévente elavultatott darab műanyagokért hogy megfeleljenek a másik birkának.

Egyértelműen nem.

Hiába nem szeretnéd idekeverni az egészséget, de a szegénység összefügg az egészségtelen és rendszertelen étkezéssel, nem megfelelő orvosi ellátással és ami ezen túl még fontos: lelki elégedetlenséggel, boldogtalansággal is. Ez már 100%-os alap arra, hogy az ember így nem lehet boldog. Ráadásul az esetek túlnyomó többségében a megfelelő higiéniai körülmények sem biztosítottak ilyenkor.

Van egy egészséges létminimum, ami alatt nem lehet boldogan létezni, mert az ember alapvető, elemi szükségletei sérülnek: a biztonság utáni vágy, a magánszférára való igény, a törődés igénye (ugye akinek nem tudnak megfelelő körülményeket biztosítani a szülei, az méltán érzi elhanyagoltnak magát), a nyugalom szükséglete (a szegénység stresszt, feszültséget szül), és így tovább. Nem is beszélve a millió és egy lehetőségtől, amitől alapjaiban fosztja meg ezzel az élet.