Van olyan, hogy annyira elviselhetetlen a szülő, hogy a gyereknek muszáj lelépnie 18 éves korában?

Van. Amint betöltöm a 18-at, húzok a fenébe.

Anyám szó szerint 5 évesként kezel és nem hajlandó megbeszélni a dolgokat. Még abba is beleszól, hogy milyen betétet használjak, ha menstruálok!! Csak olyat lehet, mint amilyet ő is szokott. Párszor már rajtakaptam, amint kiszedi a szemetesből, a használtat, amit kidobtam. Szerintem itt nem bennem van a hiba.

Ja, és ez csak egy példa volt. Mindenbe beleszól, a tanulástól kezdve addig, hogy miről beszélgetek a barátnőimmel.

Előző voltam.

#5,a nevelés meg a korlátozás az egy dolog, de a verbális megalázás, erőszak és az önbizalom sárba tiprása "kicsit" más kategória.

Általános iskolás korom óta hajtok, hogy egyrészt minél jobb tanuló, minél okosabb legyek, erős középsulit végeztem el folyamatos 4,5-4,7-es átlaggal úgy, hogy mellette rendszeres dolgoztam is, most felvettek szintén egy jó egyetemre (állami támogatott). Rendszeresen sportolok, emellett tudok főzni mosni takarítani, mindenben feltalálom magam.

Ennek ellenére a szüleim szemében semmit nem érek. Apám agresszív, erőszakos és önfejű, soha nem mondja azt hogy "köszönöm", "bocsánat","gratulálok" (és egyébként ő is ex-alkoholista, volt hogy a családnak nem volt pénze a számlákra, de az ő napi 2 littyó borát be kellett szerezni). 17 éves voltam, amikor valami nem tetszett neki és üvöltözött velem hogy nem kötelező ám leérettségizni, elmehetek dolgozni és elhúzhatok a p---ba. Továbbá elhordott mindenféle ordas k---nak mert szakítottam a barátommal 2 év után (aki szintén csak egy energiavámpír volt, aki fokozta a már meglévő pszichés bajaimat és a végén már az idegösszeomlás szélén álltam). Anyám pedig vakon követi ezt az embert, mindent úgy csinál ahogy ő mondja. Vannak lelki problémái, amik miatt néha kiszámíthatatlan, szeszélyes és megoldást nem akar keresni a problémáira, csak csapkod amikor olyan kedve van, vagy üvöltözik.

SOHA nem voltam rossz gyerek. De komolyan. Mindig fegyelmezettebb, komolyabb, tisztelettudóbb és hallgatagabb voltam a korosztályomnál, rendszeresen megkaptam hogy "katonás" viselkedésem van. 18 éves koromban kezdtem csak el kicsit "feloldódni", lazítani.

Szóval aki általánosít, hogy "a gyerek azt hiszi csak jogai vannak, kötelessége semmi, mit képzelnek magukról, nincs bennük tisztelet az idősek iránt" és azt hiszi, hogy a szülő minden tette a "nevelést szolgálja", az nézzen szét egy kicsit a világban. A szülőknek is lehetnek pszichológiai defektjei, ők is lehetnek önzőek, rosszindulatúak, kicsinyesek, vagy smucigok a gyerekükkel szemben.

És ilyen esetben hadd ne kelljen már a gyereknek bambán tűrnie mindent, függetlenül attól hogy 16 vagy 32 éves, mert az alapvető tisztelet MINDEN EMBERNEK jár.