Van kiút a szüleim árnyékából?

Sose volt jo veluk a viszonyom sajnos. Kiskorom ota vernek, zsarolnak lelkileg. A jegyeim se tul jok, azert is kapok mindig, meg igazabol barmiert. Van, hogy osszevesznek es rajtam van leverve a dolog. Kaptam mar porszivocsove, okollel, husklopfoloval mindennel amit el tudtok kepzelni. Volt egy feladat a suliban ami csapatmunka volt ezert atmentem osztalytarsamhoz, mert hozzank nem lehetne, meg hely se lenne. Nagyon meglepodtem rajtuk es rajottem, hogy az a normnalis ami naluk van csak eddig nemtudtam mert nem ugy eltem. Asztakhioz ultunk ebedelni, amit most tettemeloszor eletemben, kozben egyszer se emelete meg senki a hangjat, beszelgettek. Osztalytarsam levert valami vazaszeruseget ahogy rohangaltunk es mondta hogy semmi baj.Kerdeztem nem vernek meg ert es mondta hogy nem de ugy kerdeztem vissza tag szemekkel, hogy neeeeeeeeeem?? Nekem meg ez tok durva dolog mert kevesebbert is kapok. Igazabol meg most is gondolkodom, hogy hogy is van ez,mert ezek szerint ez a normalis, csak nekem ez meg mindig olyan furcsa. En is szeretnek olyan lenni mint ok, de hogy szakadjak ki ebbol a csaladbol. Egy csomo minden ami nekik alap nekem furcsa erthetetlen. Mit tehetek? Nem akarok olyan felnott lenni mint a szuleim.