Szerintetek egy szegeny, nelkulozo gyereknek lehet boldog elete?

Igen, lehet. Én ilyen családból származom. Mondják, hogy szegény család, boldog család, mert szeretet van. Hát, az nálunk pont kimaradt. Apukám bántalmazott azóta hogy beszélni tudtam egészen addig, még el nem költöztem. Lelkileg és fizikailag. Anyukám lelkileg labilis volt, visszaesö depressziós, nem tudott elvállni, a rokonok meg nem tudtak segíteni. Minden nyáron elsöként, már februárban beadtam a jelentkezéseket diákmunkára már 14 éves koromtól, de sose vettek fel. (Nálunk ennyi idösen már lehetett dolgozni) Jó képességü gyerek voltam, mégis mindenhonnan elhajtottak, csak a tulaj baráti köre dolgozhatott. A múltam ellenére optimista és igyekvö felnött lettem, bár a szegénység és a szeretetlenség mellé gyógyíthtatlan betegségek és ilyen olyan pótolhatatlan vitaminhiányok is járulnak, tehát egészség sincs. Elköltöztem, hogy külföldön kezdjek új életet, de a cég, ahol a párommal munkát kaptunk, csödbe fog menni, és akkora anyagi gondban vagyunk, amilyenben még otthon se voltam. Ennek ellenére bizakodó vagyok a jövönkkel kapcsolatban, és boldog vagyok

21l

Attól függ, hogy hány éves a gyerek. Egy kisebb gyereknek szerintem nem gond, ha nincs mindenféle divatjátéka, mint az ovis társainak, ha pl. imád rajzolni vagy olcsóbb dolgokkal elfoglalni magát.

Egy 10-13 évesnek biztos számít, mert ekkor már klikkesednek nagyon a gyerekek az iskolában, és sérülhez az önbizalma.

Egy kamasz meg ha nem hülye, már fel tudja fogni, mi a helyzet, hogy csórók, ezért nincs ez meg az. És ha nem hülye, akkor gőzerővel tanul, hogy felnőttként már jobb egzisztenciával rendelkezzen.

De szerintem ha valaki így nő fel, örök életre belé ivódik. Példa rá egyik barátom, aki minden egyes sörözésnél felhánytorgatja, hogy én jómódban nevelkedtem, ő meg szegényen. Rengeteget küzdött, tanult, hogy felnőttként ne élje át a nélkülözést, most kb 200ezerrel többet keres, mint én, de még így is sértett, ha szóba kerül, kinek milyen játéka volt, vagy hasonló. Ja, és folyamatos bizonyítási kényszer van benne, hogy egyre többet keressen, már-már egészségtelen szinten.

*szniff-szniff*

Álszentség szagot érzek!

Persze lehetnek boldog pillanatok, lehetnek boldogabb időszakok, de összességében akkor is rossz.

Kati nyomorultul érzi magát, ha látja hogy a barátnőjének csillogós pólója, szép füzete, illatos radírja, divatos táskája, sok babája, finom tízóraija van. És persze lehet mondani, hogy júúj ezek úgyis csak kacatok meg vacakok és minek az úgyis kidobjuk, és ez valóban így is van, de akkor is ott az a kicsi szúró fájdalom, hogy neki nincs olyan és soha nem is lesz. Idősebb korban pedig, tetszik nem tetszik, de a "menők" kiközösítik, szekálják, folyton bántják azt akinek "bénák" a cuccai, pokollá téve ezzel ÉVEKET a gyerek életéből.

De hát lényeg, hogy a szeretet a legfontosabb, úgyhogy Kati inkább kussoljon és egye a zsíros kenyeret, ugyi?

Pont nemrég olvastam Szendi Gábor: Értelmes szenvedés, a boldogság c. könyvét. Na ő nagyon szépen leírja ezt a gyerekkort, mert ő pont így nőtt fel. És azt mondja, nagyon boldog gyerekkora volt. Mert a gyerekekbe ezt a hülye boldogság mizériát csak a felnőttek nevelik bele, miközben ők úgy születnek, hogy bármikor bármilyen helyzetben képesek boldogok lenni. Adott esetben egy darab faággal is órákig játszanak önfeledten, étlen szomjan.

Aztán jön az első hülye felnőtt, aki felteszi nekik az első hülye kérdést, hogy "Boldog vagy-é kisfiam?". Ekkor a gyerek elkezdi magát hasonlítgatni másokhoz, és akkor elhiszi, hogy boldogtalan, mert neki nincs ez meg az...stb. Azelőtt meg nem is érdekelte, amíg nem tudott róla.

Szóval ez egy f..szság. Persze, hogy lehet boldog.

De olvasd el a könyvet, ha érdekel, mert nagyon jó.