Ti nyugodtan odaadnátok a mamának az unokát pár órára
ebben az esetben?
21/41 A kérdező kommentje:
Én mindenkit felpontoztam, hálás vagyok minden válaszért.
22/41 A kérdező kommentje:
20.! Te értelmezted is, amit írtam? Mindenkit elmart magától, kb: 20 év után feladta mindenki. De te sem vagy teljesen ép, hogy itt köpködsz.
20.
igazad is van, csinaljon a kerdezo az o gyerekebol is lelki serultet, mi az a par borzalom, amit a nagy okozhat, a fo, h latszolag minden rendben van, jar a mamahoz az unoka. teged nem gondolkodtatitt el, h a sirasra torzul es szint valt a nagyi feje? es h a kerdezo lelkit megsebezte? en is vedenem a gyerekem mindenek felett. nehogy mar most rajta legyen a sor.
2014. szept. 15. 14:37
Hasznos számodra ez a válasz?
24/41 A kérdező kommentje:
Örülök, de tényleg, hogy te ilyen családot csak olvasva ismersz, pont azért nem kellene ilyen szinten dobálózni a hatalmas szavaiddal, mert más elméletben és megint más gyakorlatban az élet.
Ne is írj, mert fogalmad sincs, mit él át a másik. Szia.
2014. szept. 15. 14:38
Hasznos számodra ez a válasz?
NEM NEM NEM ! ISTEN ÖRIZZZZZZZZZZZZZZ ! Mi az hogy 1 próba ? es ha bántani fogja , vagy elég ha meg ijeszti ,a gyerekben egy életre nyomott hagy . Soha semmi esetre sem ....
2014. szept. 15. 14:41
Hasznos számodra ez a válasz?
27/41 A kérdező kommentje:
Csak az a baj, hogy nem érti a dolgokat. Csak remélni merem, hogy előbb vagy utóbb felismeri a kicsim is, hogy milyen a mama, Isten látja lelkem, hogy SOHA egy rossz szót nem mondtam a nagyanyjára. Nem is érez késztetést, hogy maradjon, eltelik egy óra & menni akar a másik nagyihoz, akit imád.
Köszönöm a válaszokat!
28/41 anonim válasza:
A kapcsolatot sem.tartanám vele... Nemhogy a gyerekem ott maradjon.
2014. szept. 15. 14:56
Hasznos számodra ez a válasz?
29/41 A kérdező kommentje:
Én sem tartanám, de félő, hogy öngyilkos lesz, vagy ilyesmi. A pszichiátere éppen múlt héten említette, hogy csoda, hogy még tartom magam, de hozzátette, hogy a mentális betegségbe, ha családtag az érintett, rányomja a bélyegét mások életére, ezt érzem, de tartom magam.
Megértelek, az én Anyám alkoholista. Egyszer bíztam rá a gyereket, másfél óra alatt taccsra vágta magát és amikor odaértem az akkor 6 hónapos babámért, már nem tudott állni a lábán Anyám és alig bírta tartani a lányom. SOHA többé nem hagyom vele egyedül! Itt most nem tudom leírni, hogy mennyire megvetem és mennyire haragszom rá. Talán megérted... Azóta ha halaszthatatlan dolgom van csakis apámra bízom, de akkor sem vagyok nyugodt (pedig vele semmi baj) egyszerűen belém ivódott ez az emlék, sehol nem érzem biztonságban a gyermekem, csak ha velem van. Szörnyű érzés. Én azt tanácsolom, hogy ne hagyd őket egyedül!
2014. szept. 15. 15:12
Hasznos számodra ez a válasz?
Kapcsolódó kérdések:
válasza: