Te agyonféltett, széltől is óvott gyerek voltál, vagy inkább hagyták a szüleid, hogy nyugodtan törd csak össze magad, úgy tanulsz?

valahol a kettő között

de több volt a szabadság

Oh, mi nyaranta és hétvégente kint voltunk a tanyán, mentünk be az erdőbe a tesómmal, az unkatestvérekkel, nagy botokat fogtunk, rókára, fácánra vadásztunk. Mindenkivel összebarátkoztunk, vadászokkal is. Lány létemre 8 évesen már nyuszit lőttem. Hazavittük, Apa megnyúzta, az mondta, hogy ne mondjuk meg Anyának, hogy mit főz, mert elájul, hogy mi lőttük. Aztán nem vette észre, amikor eszi a fácánnak a lapockáját, hogy mi is az... Egyszer felgyújtottunk egy elhagyatott górét- véletlen. Pecázni jártunk a közeli patakhoz, térdig a vízben, sokszor abban ülve fogtuk (volna) a halakat... Átgyalogoltunk a másik faluba beszélgetni a papabácsival, adtak nekünk ostyát enni, bodzateát inni, bújócskáztunk a PAPPAL!! :) a templomkertben... Mentünk a dinnyeföldre dinnyét enni, tiszta ragadósak, koszosak voltunk. Sokszor azt se tudták, hogy hol vagyunk. Egy szabály volt, sötétedésre hazaérni. Mindig hazamentünk.

Szóval abszolút az utóbbi. Sajnos mi a belvárosban élünk, a nagyik vidéken vannak, a tanya már nincs meg... Szóval az én gyerekeim már nem törhetik magukat csak úgy össze, nem fedezik fel úgy a világot... Viszont esténként szuper kis meséket hallanak. :)

Esélyük nem volt anyuéknak mindentől megóvni.

Állandóan elestem, mindenem sebes volt...