Hogy kérjem meg finoman a párom, hogy ne hozza el a fiát, ha beteg?

Egy nyolcéves gyerekkel már le lehet ülni beszélni, hogy aludjon a saját szobájában.

20-as vagyok. Pároméknál ugyanez volt. Ha az apja levitte a szemetet üvöltött, hogy hol van apa, mikor jön már, vége lesz a világnak, mert 2 percre eltűnt. Az anyjával nem volt ilyen mániákus, bár ott már volt tesó, így nem ő volt az egyetlen, de az apjánál ezt baromira kihasználta. 6 évesen még cumizott és pelenkában aludt, mert bepisilt minden éjjel. Ahogy átszoktatta az apja a szobájába, szép lassan elkezdett leszakadni. Még most is apamániás, de már elviselhetőbben, számomra ijesztő volt, ahogy az a 6 éves gyerek viselkedett, mikor megismertem. Természetesen (orvos lévén) az apja nem ismerte el, hogy a gyereknek segítségre lenne szüksége, szintén azzal magyarázta a dolgot, hogy mindent meg kell neki adni, ha már az anyjával szétmentek. Évek alatt sikerült normális belátásra bírnom őt, de abban még mindig nem vagyok biztos, hogy szülnék neki mégegy gyereket. Szerintem örökre háttérbe szorulna az első gyerek miatt, aki már visszafordíthatatlanul el lett kényeztetve.

Igazából nem tudom, mi hozta nála a változást. Egyszer volt egy nagy vitánk ebből. A gyerekkel úgy voltam együtt huzamosabb ideig, hogy elmentünk nyaralni. Pótágyas szoba volt, de a gyerek nem volt hajlandó az apja nélkül aludni, így nekem kellett, mert én meg nem voltam hajlandó a gyerekkel hármasban aludni, hisz még a sajátomat se tervezem beengedni az ágyamba. Később rákérdeztem, hogy otthon ugye a saját szobájában alszik, a gyerek, mert akkor már gyanús volt a dolog. Kiderült, hogy még soha nem aludt az ágyában, mindig az apjával alszik. Mondtam a páromnak, hogy számomra ez nem egészséges, és nem tudom, mikor talál olyan balekot (bocsi, ne vedd magadra...), aki elfogadja a szitut, és első perctől kezdve egy vadidegen gyerekkel fog aludni. Magyarul mondtam neki, hogy készüljön arra, hogy soha nem lesz magánélete. Pedig ő családot szeretett volna, ezt már a kapcsolatunk elején elmondta. De rávezettem, hogy így még komolyabb kapcsolata se nagyon lesz, ha az élete teljes mértékben a gyerek fenekének kinyalása körül forog. Ő első perctől kezdve szeretett volna összeköltözni, de ezután a beszéletés után mondtam neki, hogy felejtse ezt el. Addig alkalmanként sem voltam hajlandó náluk aludni, míg a gyerek át nem szokott a saját ágyába. Végülis a kapcsolatunk elején volt ez, és ekkor ultimátumot adtam neki. Közöltem, hogyha ez nem változik, akkor a kettőnk kapcsolatának nincs jövője, és keressen olyat, aki ezt benyeli. Valószínűleg elgondolkodott ezen, illetve fontos lehettem a számára, mert néhány hónap múlva már össze is költözhettünk.

Úgy gondolom, ezelőtt a vita előtt hiba volt teherbe esned, de már késő. Én nem maradtam volna a párommal, ha nem változtat, és nálatok még nem lehet tudni, mi lesz a végkifejlet.