Nektek mi a véleményetek az "amíg az én kenyeremet eszed" szülői felfogásról?

Nem tudom, én egész másként értelmezem a kérdést, mint itt sokan. Hogy egy 16 évesnek megmondják, hogy hova mehet és kivel az egy dolog. De felnőtt emberről van most szó, nem? Én is nagykorú vagyok már bőven, viszont egyetemista, de sajnos már csak az órarendem sem engedi meg, hogy dolgozhassak, és akkor még nem tanultam semmit. Tanulmányi ösztöndíj meg nálunk kimerül 10-20ezer forintban, így érthető, hogy nem tudok itthonról elköltözni. Képzeljük csak el, ilyen is van! Nálunk emgy ez az "amíg az én kenyeremet eszed" c. történet, de nem ilyenekben, hogy lefekvés meg hasonlók. Inkább olyanban, hogy egy fogékszert nem rakathatok fel, mert szüleimnek az nem tetszik, bizonyos könyveket nem olvashatok el, mert zsidó írta, nem tanulhatok franciául, mert apám utálja a franciákat, nem járhatok el bulizni, mert vidékiek vagyunk, busz már nem jár haza, taxira pénzem nincs, apám nem jön értem, de amúgy is hogy gondolom, mert nekem a tanulással kell foglalkozom. Tavaly őszi félévben 4 bulin vettem részt, barátnőmnél aludtam, mindegyik után megkaptam, hogy tanulok is, vagy csak bulizok? Nem, nem tanulok, azért vagyok ösztöndíjas hallgató egy orvosi karon...És folytathatnám a sort.

Ennek ellenére kifejezetten önálló típus vagyok, mert édesanyám 7 éves korom óta sz*rik a fejemre, mindenhova egyedül jártam, iskolába bejártam faluról városba egyedül, orvoshoz egyedül, a saját szülői értekezletemre én mentem el, mert szüleim arra nem voltak képesek. Csak itthon olyan nagy a szájuk :)

Hogy mi a véleményem? Mindent megteszek, hogy ne ilyen szülő legyek és nem kívánok majd a jövőben, ha saját életem lesz egyszer, kapcsolatot fenntartani velük. Ezek hitvány emberek, akkor is, ha a szüleim.

"de érzem, hogy az önállósággal gondok vannak"

Akkor meg mit vársz tőlünk??

Teljesen önállótlan vagy, naná, hogy irányítanak a szüleid.

Ha így haladsz, akkor ki fogod ide írni ezt a kérdésedet 30 évesen is...